Szülők! Mit szólnátok ha ekkorát csalódnátok a lányotokban?

Már ne is haragudj, de szerintem NEM A LÁNYOTOK A HIBÁS, HANEM TI!!! Még jó hogy átmegy a másik szakra, amit Ő szertett volna! Miért kellett erőltetni? Ha Nektek tetszik egy szak akkor tanuljátok Ti azt, ne a gyereketekkel pótoltátok a régi nem teljesült karriereteket! Tud ő dönteni, nem cselekvőképtelen!

Mi az hogy ekkorát csalódni? Már azt hittem a kérdésre, hogy Isten tudja mit csinált! Lopott, gyilkolt stb.! Magatokra vessetek! EZ NEM TRAGÉDIA, HA VAN VÉLEMÉNYE, ÉS EZT AKARJA!!!

22/L

Jó Te most így gondolod, de a lányod felnőtt, hagyd, hadd élje az életét, ez lenne neki a legjobb. Ha Pestre vágyik hadd menjen, ne állj az útjába, látod valamilyen szinten nem is sikerült. Ne akard, hogy elveszítse végleg a bizalmát feléd,mert ez lesz a vége. Értsd meg, hogy Te nem élheted az Ő életét és álmait.

12:19-es voltam

A szülőknek el kell fogadnia, hogy a gyereke egy másik ember. Lehet Önök úgy gondolják, hogy a lánya nem bírná a kollégiumot, de lehet, hogy mégis. Ha meg nem, tanul belőle önmagáról valamit. A személyiség a "kudarcok" (amik nem léteznek) által fejlődik igazán.

Az ilyen szülőkről az a véleményem, hogy valósítsa meg önmagát, ne a gyerekén akarja kiélni magát.

Amit a gyereke tett az teljesen normális, én az Ön szülői viselkedését tartom hibásnak.

Esélyt sem adtok neki. A pesti élet és a kollégium pedig igenis jót tenne neki. Persze lehet tartani attól h rossz társaságba keveredik és hasonlók de ezek a dolgok ugyanúgy vidéken is megtörténhetnek. Pesten több lehetősége lenne pozitív dolgokra is.

szerintem is megbélyegzed a lányod. természetes h féltitek de ha az ő érdekeit tartod szem előtt akkor elengeded. karrier, magánélet szempontjából is hasznosabb lehet pest.

engedd a saját útjára. Már ilyenkorra lezárul a nevelés - pesten sem fog elzülleni, ha jó erkölcsi alapokat kapott, és vidéken is belemehet rosszba, ha ez az erkölcssi nevelés nem történt meg.

Pl.:Lehetne egy boldog, vidám, emberszerető óvónő -helyette egy lelkisérült közgazdász lesz - mert ő nem a gazd.élettel akart foglalkozni, nem az érdekelte - de attól lesz jó fizetése. Majd hordhatja azt a pénzt a lélekgyógyászokhoz, orvosokhoz: nem lehet bűntetlenűl erőszakoskodni a természetünkkel, érdeklődésünkkel.

Nem lehet anap nagyobb részében, az élet nagyobb részében olyat tanulni, olyannal foglalkozni, ami nem érdekel. Visszaüt.

Csodálkozol?

Ráerőltettetek egy egyetemet olyan szakkal amit nem akar. Mit vártál tőle, hogy mosolyogva végigcsinálja mert anyuci/apuci ezt akarta?

Szégyellhetnétek magatokat, hogy nem támogattátok! És még ti vagytok felháborodva? Ilyen szülőknek én sem merném elmondani a bajaimat!

Veheted szemrehányásnak, pontozz le, de egy 19 éves lányt lelkileg témogatni kellene, nem 10 évesként kezelni és belevinni olyanba amit nem szeretne!

Velem is pont ugyanezt csinálták a szüleim, olyan szakra kényszerítettek, ami teljesen hidegen hagy. Átiratkozni nem hagynak, meg sem hallják, amikor fölhozom. Állandóan arra kényszerülök, hogy hazudjak a vizsgákról, mert elbukok elég sűrűn, de nem merem megmondani nekik, mert alaposan kiakadnak, olyankor az ordibálástól a pofozáson keresztül a tányérdobásig minden van. És ez minden nap rosszabb. Nem tudok mit csinálni, sokat gondolok szökésre, néha öngyilkosságra is. Barátaimmal is megromlott a viszonyom, elég nyomott a hangulatom, nem mindenki tudja ezt elviselni... Lassan a gyógyszerszedés küszöbére kerülök.

Ez volt a legrosszabb, amit tehettél. Engedd a lányod átiratkozni.

Nem erre neveltétek, de ahogy elmesélted, ebből az jött le, hogy a továbbtanulás kérdésben rá erőltettetek valamit, amit nem akart, nem csinálhatta azt, ami az álma, hanem azt kellene csinálnia EGY ÉLETEN keresztül, ami számotokra jó, és nem neki. Lehet, hogy szépen terelgettétek, lehet, hogy kész tények elé állítottátok, ezt mi nem tudhatjuk, de így, vagy úgy ebben a szituációban "a gyereknek kuss a neve".

Nem erre neveltétek, de valószínűleg félt, tartott tőletek, ezért játszotta ki a dolgokat...

Nálunk hasonló volt a helyzet, én oda jártam ugyan, amit én választottam (államin), de egyszerűen nem ment, bármennyire erőltettem. Éjjel-nappal tanultam, mégsem sikerült jól teljesítenem, és állandó nyomás alatt voltam, hogy folyton azt kellett hallgatnom, mennyibe kerülök, és mehetek oda, ahová akarok, ha nem megy.

Pánikbeteg lettem, az utolsó pillanatban szóltam már csak, hogy baj van, amikor már orvoshoz jártam TITOKBAN és áttesznek költségtérítésesre, szóval a "félelem" gyakorlatilag két évet elvett az életemből, arról az időről nem is beszélve, amit a betegség jelentett.

Most kiegyensúlyozottan, boldogan kezdem a főiskolát, saját pénzből, munka mellett, hogy véletlenül se kelljen átélnem mégegyszer ugyanezt. Ez jobb lett volna, mintha mondjuk hárít, és hazudik?