Ismétlődő anyai panaszok. Ti hogyan reagál (ná) tok rá?

Nálunk is hasonló a helyzet,de én sem élek már otthon szerencsére. Szerintem már kinyírtam volna magam,ha tovább maradok anyám miatt.Mondjuk ő a mai napig szivat és nagyon gonosz dolgokat mond nekem.Én is csak max havi 1x találkozom vele,telefonon pedig hamar megpróbálom lerázni,ha nagyritkán toleránsabb a hangulatom,akkor meghallgatom a baját,hümmögök és a telefont távol tartom a fülemtől. 19évesen el tudtam költözni.

Engem sem ismernek a szüleim,anyám egész életében csak panaszkodot,néha vedel is.Apám állandóan gürizik,neki se rám,se a családra,se anyámra nem volt ideje sose.(és szeretem,mert ha másként nem is,de anyagilag megadott mindent,ha már lelkiekben nem tudott támaszt nyújtani).

Szóval nem tudsz mit tenni Kedves Kérdező,olykor hallgasd meg,vagy tereld el a témát másra és próbáld meg lerövidíteni a beszélgetéseket.

A szülők már bizony nem fognak semmit sem változni.

Törekedj arra,hogy majd te jobb szülő leszel és nem fogsz bele esni abba a hibákba,amibe ők!

24n

Szerintem egy anya dolga az, hogy szeretetben nevelje a gyerekeit, és mindent megpróbáljon megtenni azért hogy boldogok legyenek a gyerekek. Nyilván nem a maga nyomora árán, de semmiképpen sem úgy, hogy a másik szülőre a gyereknek panaszkodik. A házaspár magánéleti problémája barátnőkre, barátokra, testvérre rokonokra tartozhat, de nem a közös gyerekre. Persze, alkalmanként elmondhatja, hogy valamivel nem ért egyet, amit apád csinál, de nem minősíteni és folyton lehordani az öregedet.

Nekem is volt, hogy anyukám panaszkodott apámra, aki nem olyan mint a tied, de azért alkalmanként voltak húzásai, meg azokat is elmesélte, amik akkor történtek amikor kicsi voltam. Ugyanakkor amiben meg érdemei vannak, azt dicséri, és tiszteli apámat egyébként. És tisztában vagyok azzal is, hogy mikor kicsi voltam többször elválhatott volna apámtól, és miattam nem tette, mert elég beteges voltam és féltett hogy még betegebb leszek. De sose volt olyan érzésem, hogy mártírkodik miattam az anyukám. Mert azért távolról sem így van. Sőt én sokszor meg is mondom neki, hogy ha rosszul kezeli apámat, hogy az ő hibája, hogy nem mondta meg apámnak hogy mit csináljon, és utána meg ő sértődik meg, hogy miért nem volt úgy... Szóval én szembesíteni szoktam a saját hibáival is. Esetleg te is tehetnéd ezt is, és akkor lehet hogy abbahagyja a panaszkodást.

És tudod nyilván senki sem tökéletes, de úgy korrekt, hogy a hibái mellett az érdemeit is elismeri anyukád. de erről nem írtál, csak a hibáit ecseteli, pedig biztos hogy nem csak azok vannak. Szóval ha nyafog, te meg emeld ki, hogy miben jó az öreg, és mit köszönhetsz neki, és hogy pl "múltkor is milyen rendes volt, hogy elvitte kocsival anyukádat vásárolni"... hogy anyád lássa a pozitívumokat is, hátha akkor is befogja a száját és elgondolkodik.

Szóval én megértem anyukádat, hogy esetleg nincs más akinek elpanaszkodja a dolgait, de akkor is rendkívül ostoba dolog a részéről, hogy a te lelkivilágodat le se sz.arja, már bocs. És ezt is nyugodtan megmondhatod neki, hogy ő se képzelje olyan jónak és makulátlannak magát, mert gyerek korod óta terrorizál és azt a képzeted kelti benned, hogy miattad kénytelen mártírkodni. és hogy neked ez milyen szarul esett régen is és most is, és fejezze be. és gondolkozzon el ezeken mikor apádat szapulja, hogy ő se különb. ha ezt elmondod neki, akkor visszább fog venni, és apádat is más színben fogja látni szerintem. Az embereket helyre kell tenni, még akkor is ha szeretjük őket, pont azért hogy ne csak az legyen amit ők akarnak.

Egyébként valószínű anyukád ilyen fajta, akkor boldog ha sápítozhat. Olyan pasassal nem is lenne együtt aki nem bántja, és akire nem panaszkodhat. vannak ilyen nők. nekem is van ilyen barátnőm. nem lehet vele mit tenni. De akkor is ne a te nyakadba zúdítsa a hülyeségeit.

32/N

Ha anyukád szerint azért nem vált el, mert "a gyerek", akkor most, hogy felnőtt vagy és elköltöztél, mi tartja vissza?

A férjem is évekig vívódott az előző házasságában, hogy váljon-e, mert ott a gyerek is és az exnej kirohanásait nagyrészt ő fogta fel. Végül 15 éves korában mégis elváltak, de évekig bűntudata volt, ha a lánya elsírta magát az anyja aktuális hülyesége miatt.

DE, a váláshoz az utolsó pöccintés az volt, hogy a lánya kérte őket sírva, hogy váljanak már el, mert nem bír ilyen mérgező légkörben létezni, nem akarja őket többet egy légtérben látni. Válás után kényszeresen taszigálta ki valamelyik szülőjét a szobából, ha egy helyiségbe kerültek, mert 2 perc kérdése volt, robbanjanak.