Miért érzek így? Természetes reakció ez az érzés?
Van egy kislány, a lányom ovis társa. 3 hónapos korában elhagyta az anyja, apja nem is volt. Most a nagyapja neveli, a kislány dédijével aki súlyos beteg. Nagyon nagyon szegények. Se víz, se áram nincs a házukban ami egy nyomor tanya.
Mikor ezeket megtudtam igyekeztem segíteni nekik, a lányom kinőtt ruháival, élelmiszerekkel, játékokkal stb.
Most oviszünet van, és tegnap elhoztam a kislányt hozzánk, hogy ne unatkozzon otthon.
Azóta teljesen kikészültem, egyfolytában sírnék.
A kislány gyönyörű szép lenne, de súlyosan alultáplált, teljesen olyan mint az afrikai éhező gyerekek. Hosszú szőke haja büdös volt, az egész gyermek is.
Teljesen neveletlen, de nem rossz, annyira akart szót fogadni láttam rajta, de egyszerűen kiment a fejéből amire intettem.
Soha nem ült még autóban, azt hitte csak az oviban van csap víz stb.
Annyira boldog volt, én meg olyan szomorú...
Nem tudom mit csináljak, nem merem még egyszer elhozni.
Mit tennétek???
Igen, tudom, hogy nem direkt viszi a kocsmába a nagypapa, és hogy nagyon szeretik a kislányt. Épp ezért félnek segítséget kérni mert attól tartanak elveszik tőlük Őt.
De, igazából nem tudom, lehet hogy jobb lenne ennek a kislánynak ha nevelőszülőkhöz kerülne.
Legfőképpen azért mert szörnyen vékony a hasa pedig óriási. Súlyosan alultáplált.
A dédije olyan beteg, hogy maga alá csinál, és még róla is a nagypapa gondoskodik.
Tanítva, nevelve nincs a kislány, de azt láttam, hogy nagyon szeretik Őt.
Először is amit tehetsz, hogy saját magadban rendezed el, mit is szeretnél ettől a kapcsolattól? Soha ne várj köszönetet azért amit teszel, ha valaki megköszöni fogadd el, de sajnos, ma az önzetlen segítséget nehezen tudják elfogadni, és félő, hogy valaki a kislány családjából belédmar- ez a tapasztalat. Én úgy kezdeném, hogy beszélnék a nagypapával. Elmondanám neki, hogy a lányok olyan jól összebarátkoztak az oviban, hogy szeretnéd, ha többet lennének együtt, játszanának. Hívd meg a nagypapát is egy kávéra. ÉS beszélgessetek. Előbb utóbb kiderül miért viszi a kislányt pl kocsmába. Sok szülő azt hiszi ez a gyereknek jó. Mert ott vesz neki üdítőt, kólát, chipset, csokit. Játszhat a gyerek a játékgépeken. És nehezen értik meg, hogy ez a gyerek fejlődésének nem használ. Szegény nagyapa helyébe gondolj bele. Neki gondoskodnia kell egy kisgyerekről meg egy beteg idős szülőről. Nem lehet könnyű megfelelni.
És készülj fel lelkileg arra a kérdésre, hogy a te lányod mikor mehet hozzájuk? Mert ezt is meg fogják kérdezni...
Hogyhogy ennyire éhezik a kislány? Ha ilyen szegények, akkor az oviban kedvezményesen, sőt, azt hiszem, ingyen ehet! Ez legalább napi 3 étkezés. Ha a nagypapának van pénze kocsmába menni, akkor feltételezem, hogy valamennyi ennivalót is tud venni, elvégre ők sem halnak éhen. Ennek más elégnek kell lennie, ha nem is sok.
Nem kötözködök, csak nem értem, tényleg! Vannak segélyszervezetek, ételosztások...stb. Miért kell 2011-ben magyarországon ilyennek még előfordulnia?
"Egy gyerek fejében az a természetes, amibe beleszületett, és könnyen alkalmazkodnak."
Pontosan, könnyen alkalmazkodnak a jóhoz. Ezt megfigyelem az unokaöcsémen is: Ha kap valamit, akkor azt később kéri is, és elvárja. Még ha a nővéremék leveszik a fejem, mert ezt meg azt adtam vagy engedtem neki, akkor is tőlük ugyanazt várja el és ha nem kapja meg, akkor rosszallását fejezi ki.
Miért ne várná el a kislány a luxust a nevelőktől, ha valahol már része volt benne? Nem fogja utána megkapni, amit nagy csalódásként él meg. Kik okozták a csalódást? A nevelőszülők.
Teljesen tipikus reakció a "bezzeg a Bandi szülei" féle mondat, ami azt példázza, hogy ha egy gyerek a barátja otthonában olyan kitüntetett figyelmet és ajándékokat kap, amit otthon nem kap meg, akkor a szüleinek fogja szegezni a kérdést, hogy otthon miért nincs meg ez, és náluk bezzeg miért lehet?
Kicsit mézesmadzag effektusnak érzem ezt az egészet, mert a gyerekkel megetetjük a kényelmes élet morzsáit, ami után visszaküldjük a semmibe. Ez helytelen. Nem a segítséggel van a baj, hanem annak módjával, ezt ebben a formában inkább önzőnek tartom. Nem érzem az igazi sajnálatot, inkább azt, hogy a nevelőszülőkkel szemben él a "nekem van, neked nincs" hozzáállás. Mert egy szegénységben élő családnak nem az kell, hogy valaki elszakítsa a családtagokat, és olyan modellt mutassanak nekik, amiben nem lehet részük, hanem az, hogy a családi egységet megerősítsék külső, anyagi segítséggel, de a lelki, családi életbe be nem avatkozással.
Ez ebben a formában olyan, mint amikor az árvát kiveszik reggel egy napra az árvaházból, hogy utána visszadobják oda este.
Tudom, hogy segítségnek indult, de én ezt nem helyeslem.
igazaad van Utolso.
Ha a kislany annyira rosszul nezne ki, alultaplalt, stb, ovoda mar gondoskodott volna a tennivalokrol. Szerintem ez az anyuka egy kicsit tul aggodik.
Az óvodában, ingyen étkezik a kislány. Annyit tudok, hogy az egyik óvónéni próbált valamit tenni, de nagyon megütötte a bokáját. Ennyit mondott nekem, és ezt is suttogva. Biztatott a segítségre, de Ő mint közalkalmazott nem tehet semmit.
From-óz és az előző hozzászóló:
Akkor mit javasoltok? Szerintetek nem jó amit tettem, teszek.
Felejtsem el? Ti mit tennétek? Mi az, hogy ilyen formában nem javaslod a segítséget?
Ha nem sajnálnám ezt a kislányt, nem sírtam volna miatta és nem rágódnék ezen.
Nem is értem, hogy miért vádoltok ezzel, nekem eszembe sem jutna ilyesmi.
Még annyit, hogy nekem semmilyen érdekem nem származik ebből. A férjem külön leszidott, hogy megint másnak a baját veszem a hátamra.
A nagyszülőket meg nem is ismerem, mivel én sem régen élek itt.
szerintem heti párszor vidd el magatokhoz, beszéld meg a papájával, h engedje.
megfürdethetnéd, odaadhatnád neki a lányod régebbi ruháit, hogy egy kicsit normálisabban nézhessen ki szegényke.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!