Miért ilyenek a szüleim? (Bővebben lent)
Úgy érzem a hugomat sokkal jobban szeretik mint engem már gyerekkorunk óta.4-en vagyunk testvérek,a hugom 17 éves,én 18. Van két fiú testvérünk velük jóban vagyok. Amikor kicsik voltunk apukámom látszott hogy a hugomat sokkal jobban szereti,sokkal többet foglalkozott vele,úgy viselkedett mint ha engem utálna. Mindenért amit ő csinált engem szidott le,mindezt anyukám is észrevette. Pl. a húgom nagyon rendetlen gyerek volt,a szobájában mindig nagy kupi volt és mivel akkor még nagyon szerettem mindig segítettem neki összepakolni,kitakarítani. Egyszer elkezdett hisztizni hogy én nem megyek ki a szobájából,apukám bejött és elkezdett velem ordítani hogy azonnal menjek ki és hogy mennyire szétpakoltam,pakoljak össze, pedig én csak össze akartam szedni a szétdobált cuccait. Ekkoriban ő elég sokat dolgozott,alig volt itthon de nem is bántam mert folyton engem piszkált,mintha valami örökbefogadott gyerek lennék. Volt hogy a hugomat elvitte vásárolni,vett neki egy csomó ruhát,cukrokat,csokit..
Egyszer megkérdeztem a hugomtól hogy szereti-e apát erre azt válaszolta hogy egyáltalán nem. Ekkor gyűlöltem meg.
Tavaly nyáron apukám anyukámnak panaszkodott hogy a lányaival nagyon rossz a viszonya és hogy egyikünk sem közeledik felé,nem érti miért. Ezt anya elmondta nekem és neki is elmondtam hogy miért nem akarok apával jóban lenni,azt mondta teljesen megérti mert ő is látta hogy apa sokkal jobban szerette a hugomat de ő se érti miért.
Nem tudom apukám most hogy áll ezzel,szerencsére 2-3 éve már nem mutatja ki a hugom felé a túlzott szeretét,valószínűleg rájött arra hogy a hugom őt annyira nem szereti. A húgommal már vagy 1 éve nem beszélek. Nem rég volt a húgom szülinapja és apa lecseszett hogy miért nem kívánok a hugomnak boldog szülinapot,én erre mondtam hogy ő se kívánt nekem akkor én miért tegyem,erre azt válaszolta hogy valakinek el kell kezdeni. Nem akartam a húgom szülinapján ecsetelni hogy igazából ő tehet arról hogy a hugomat miért is utálom...és talán ha máshogy nevelt volna nem ilyen lenne a kapcsolatunk.
Amikor én 15 évesen elmentem itthonról valahova délután alig akartak elengedni,csak akkor mehettem el ha elmondtam pontosan hova megyek,mikor jövök. Egyszer volt hogy úgy alakult a barátnőmnél alszok,felhívtam anyumékat hogy ott alszok és majd másnap megyek csak haza,és másnap még mikor haza se értem elment a rendőrségre,az volt a szerencsém hogy hazaértem és onnan hívtam őket hogy otthon vagyok mert még elkezdett volna kerestetni rendőrökkel. A hugom most kezdett el a barátnőivel eljárkálni,most van elösször barátja és a szüleim meg se kérdezik tőle hogy hová megy,mikor jön, csak simán elengedik. Ezt nagyon igazságtalanságnak érzem.
A ballagásomra szerettem volna műkörmöket felrakatni,anya azt mondta felesleges,a húgom csak úgy a nyár közepén akart és anya elment,keresett neki műkörmöst és megcsináltatta a körmét. Nem rég kitalálta hogy akar még egy fülbevalót a másik fölé,anya másnap elment vele. Én 10.-ben szerettem volna orrpiercinget (most már örülök hogy nem csináltattam),amikor mondtam hogy szeretnék kinevettek hogy minek az. Ma mondtam anyának hogy szeretnék köldökpiercinget (csak azért mert kíváncsi voltam hogy nekem milyen gyorsan keres egy szakembert aki megcsinálja)erre azt válaszolta hogy nekem teljesen felesleges az. Délután anya mondta hogy ismer egy jó köldökpiercingest aki jól megcsinálja,azt hittem nekem mondta,erre kiderült a húgomnak. Mikor kérdeztem hogy ez most mi azt válaszolta hogy a húgom már 2 hónapja akar..persze mikor én akartam még 10.-ben azt le se sz*rta. Ma voltunk strandon,a hugom elment az öcsémmel a gyerekmedencéhez,addig anyával és apával elmentem úszni. Anya egyfolytában azon aggódott hogy szegény húgom már biztos nehezen viseli ezért 10 perc után vissza is mentünk hozzá hogy maradjak én ott és vigyázzak az öcsémre kicsit. Anya elment a húgommal úszkálni meg nézelődni és 3 óra múlva jöttek vissza hogy akkor ők ott maradnak együtt vigyáznak az öcsémre én meg menjek nyugodtan ahova akarok...
Még sorolhatnék dolgokat de szerintem ezekből is látszik mi a problémám. Bocsának hogy ilyen hosszú lett,köszönöm annak aki elolvasta. Már több ismerősöm is mondta hogy náluk is a második gyereket sokkal jobban szeretik mint az elsőt,nem tudom ez igaz-e, ha igaz miért van?Nem tudom hogy ez most testvéri féltékenység vagy mi? Ha testvéri féltékenység akkor miért nem vagyok féltékeny a másik két testvéremre? Mit tehetnék? Nagyon zavar ez a helyzet.
válasza:Egyből arra gondoltam, hogy nem kivánt gyermek vagy, szóval nem tervezett.
Más részből meg látom nem vagy az a lázadó tipus. Pedig az is kell néha, hogy azért a szülő is rádöbbenjen mi merre hány méter. Ha van munkád és saját kereseted akkor csinálsz amit akarsz piercinget vagy tetkót, tök mindegy.
De ami a legfontosabb tegyél szóvá mindent, mutasd ki az akaratod.
válasza: válasza:Az természetes, h a szülők jobban szeretik vmelyik gyereküket, mindenkivel így van csak maguknak sem merik bevallani. De itt azért durvább a helyzet! Sokkal. Most nem mondom h veled van a baj, mert elvileg akármilyen is a természeted, pl a szüleid nem szeretik a visszahúzódó embereket, téged akkor is szeretniük kéne. De az is lehet h az a helyzet h jól ismernek, és pl lehet h anyukád nem hitte h a húgod tud felelősségteljesen vigyázni az öcsédre, benned viszont megbízik.
Ami a bulizást illeti, ez viszont ilyen, mindig az idősebb gyerek tapossa ki az utat.
Szóval szerintem itt nem az a gond, h apukád a húgodat jobban szereti, hanem h mindkettőjük, és nyíltan kivételeznek vele.
Nálunk pl nincs kivételezés, mégis tudjuk, h anyukám engem, apukám nővéremet szereti jobban, és h papámnak én vok a kedvence (van 2 uncsitesónk is) mamának az unokabátyám, másik mamának nővérem. Ezeket az ember tudja, de mivel nálunk nincs kivételezés ebből probléma sincs.
Szóval szerintem azt kéne megértetned velük, h vegyék elő a patika mérleget és amit ő kap, azt akarod te is, és h gondoljanak bele, h ezzel h megrontották a ti kapcsolatotokat, holott a testvér az az ember az életedben akire bármikor számíthatsz...elvileg!
Már 3 éve folyamatosan engem cseszegetnem hogy miért utálom a húgomat és hogy alakítsak ki vele jó kapcsolatot,menjek segítsek neki stb. Anya egyszer el akart küldeni vele vásárolni (persze a húgomnak kellett cuccokat venni) én meg mondtam hogy nem megyek...régebben elmentem vele kétszer és egész úton nem szólt hozzám semmit,nekem ilyennel nincs kedvem vásárolgatni.Én próbáltam vele beszélgetni de ő úgy nézett rám mint akit hülyének néz,hát köszönöm ebből nem kérek,nincs szükségem ilyen szemét lenéző emberekre.
Most a legkisebb öcsénket aki 5 éves arra tanítja hogy engem utálni kell,ezt is elég szemét dolognak tartom tőle,anyáék ezt se veszik észre és nem értik miért nem szeret velem lenni a kistesóm,amikor kérdezték az öcsmtől hogy miért viselkedik velem ilyen durván elmondta hogy a húgom tanítja nekem hogy engem utálni és bántani kell (ha meglát dobál a játékaival) és anyáék azt mondták hogy a húgom ilyenre nem képes az öcsém csak gyerek és túl széles a fantáziája.
Próbálok kiállni magamért de amikor felhozom hogy pl. a húgomnak megvették 8.-os ballagására a 70 ezer ft-os telefont akkor én se kérek 20 ezreset a középsikolai ballagásomra+a 18. szülinapomra egybe,erre azt mondják hogy ne jöjjek állandóan a húgommal,próbáljak jobb érveket felhozni.
válasza: válasza: válasza: válasza:Én 19 éves vagyok, és van egy 16 éves húgom. Én is kicsi korunktól fogva érzem, mennyi kivételeznek vele. Azt még meg is értettem, hogy régen, mikor én már nagyobb voltam, apám miért vele játszott inkább. Apám azóta szerencsére rájött, milyen a húgom: iszik, cigizik gyakran, nem tanul, nem segít itthon, csak a csavargás és a züllés. Mindennek tetejébe lopkod anyáméktól, és szemtelen, anyánkat simán lek*rvázza a szemébe. Idén volt 9.-es, olyan átlaggal jött haza évzáróról, amilyet én az egyetemen szereztem most, 2. félévben. Persze én csesztetve vagyok, hogy milyen rosszak a jegyeim, de tesóm majdhogynem meg is lett dicsérve a 3 egész valahányas átlagára. Nekem egész nyolcosztályos gimi alatt a legrosszabb átlagom 4,6 volt, ha nem lettem jeles (4,7-től volt), akkor el lettem mondva mindenféle sz*rnak és egész nyáron nem engedtek szinte sehova. Anyám velem mindig si túl szigorú volt, apám meg nem különösebben foglalkozott a nevelésünkkel, de mindig ottvolt, ha kellett. Anyám viszont tényleg förtelmesen bánt és bánik velem. A húgom mehetett fél Európás körutazásra többszázezerért, engem még a Balatonra se engednek le az ő pénzükből, sosem engedtek, mert hogy én az ő pénzükön ne szórakozzak. Ja, meg 50km-re járok be az egyetemre, mert nekem se a kollégiumot, az albérletet meg végképp nem hajlandók kifizetni. Pedig korántsem vagyunk szegények. Csak sajnálják rám, hogy elszabaduljak ebből a pokolból. Abszolút nem segítenek, az Isten háta mögött élünk, de eszük ágában sincs segíteni elindulni az életben, pl hogy ne azzal teljen az egész napom, mer tnincs se vonat, se busz, hogy felmegyek az egyetem városába 2 órára. Ha kifizetnék az albérletet, akkor rengeteg időm és energiám megmaradna, és el tudnék menni dolgozni. De bejárósként, suli mellett képtelenség. Persze ezért is kapom minden nap a magamét, hogy "lusta dög" vagyok.
A húgom kap drága, jó cuccokat, én sosem kaptam. Egész nyáron mertem venni 2 db kétezres felsőt, anyám már kiabált velem, hogy hogy szórom a pénzt, persze mikor a húgom a 15ezres Converse cipőjét szétcseszi, azért vállrándítás jár, nem is érdekli őket. És a leggázabb az egészben, hogy ezek után is én vagyok anyám szemében a legrosszabb, a fő gonosz, én vagyok a sz*r ember, szerinte én követelőzök állandóan, szerinte én vagyok a kiállhatatlan, engem senki sem szerethet szerinte, jóformán magának a Sátánnak állít be, holott sosem vétettem ellene. De mindig velem kötekszik, engem ócsárol mindenkinek. Sajnos nyáron nem találtam munkát, így próbálok minél többet segíteni nekik (holott anyám nem is dolgozik), de még így is én vagyok a sz*r, mert "nem csinálok semmit". Ja, csak a 20 féle házimunkából 15-öt megcsinálok, a húgom meg szinte semmit nem csinál, csak fekszik meg csavarog. És akkor mi a hála? "A húgodnak sokkal jobb természete van, mint neked, a húgod milyen kedves és milyen aranyos..." Aranyos volt akkor is, mikor 13 évesen detoxba került. -.- Szóval hihetetlen, anyám mit művel, a barátom előtt is nyilvánvaló, hogy engem állít be fekete bárányként. Apámnak múltkor is felhozta a dolgot, ő csak annyit mondott a család előtt, hogy anyám is ugyanolyan, mint az anyja (apám anyja). Apámnak van egy alkoholista huga, aki addig a mamámon élősködött, míg meg nem halt a mamám... lopkodta a pénzét, ivott, eladta az ékszereit, semmit sem segített. Mégis ő volt a mamám kis kedvence, apám szerint nem csinált semmit a huga, de ha egyszer netán elmosogatott (mert akart valamit persze - mint a húgom, ő is csak akkor takarít, ha akar valamit), szóval ha egyszer elmosogatott, már ő volt anyuci egyetlen pici lánya, a szeme fénye. A másik két gyereke meg fejen is állhatott, akkor sem érhettek fel a hugukig, ő volt a kis kedvenc. Nálunk dettó.
Nagyon sok helyen kivételeznek a kisebb gyerekkel, de sosem fogom megérteni. Nálunk anyám annyira durván kivételezik, hogy félek, ha gyerekem lesz, a kisebbiket utálni fogom és a nagyobbikkal fogok kivételezni, a gyerekkori sérelmeimért. :( Barátot is direkt olyat választottam csak, aki nagyobb testvér, aki megértheti a gondjaim. Sosem fogom megérteni, miért a kisebb a kedvenc, miért az, aki semmirekellő, aki utálatos... miért őt kell jobban szeretni. De sajnos sok helyen ezt csinálják a szülők.
19/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!