Tényleg ennyire rosszul választottam párt magamnak? Csak azért, mert főiskolát végzek, felsőbbrendű kell legyek, mint egy 12 osztályt végzett?

Én szüleim se díjazták, hogy a párom nálunk alszik már a 4. tali után, de ez kellett, hogy megsimerük egymást. (Nem azért, h most mi rögtön lefeküdjünk, hanem, mert 150 km-re lakott, alig pár órát tudott volna velem lenni).

Jujjogtak, hogy mé nem elég nekünk heti 4 óra együtt, mé kell itt aludnia, etetni kell... De bakker utána én mentem fel azt akkor meg engem nem kellett eteni. Mah hosszú, de meg kellet békélniük, mert nagyon arik voltunk/vagyunk együtt! Meg látták, hogy nagyon szeretjük, mégha személyesen még alig ismerjük egymást.

Nekünk is meg kellet vívni a harcunkat, mert a párom ráadásul olyan kis szótlan, nem szeretett az senkivel beszélgetni, most se szeret. Ő ilyen, de szerencsére már nem élek a szüleimmel sem. Párommal 5 éve vagyunk együtt.

22/N

20/F

Soha nem értettem az ilyen szülőket. Az én apukám is ilyen. Ő a pénzt nézi csak,anyám meg a külsőt...Na ilyen szülőknek találjatok megfelelő embert:D Lehetetlen. Eddig még egyik pasim se volt jó. Az egyiknek hiába volt pénze, még egy csokit se kaptam tőle,olyan smucig volt. A másik jól nézett ki,igaz szegényes családból származott,tőle több mindent kaptam. Ami persze engem nem érdekelt,mert az összes páromat szerettem. Persze a szüleimnek nem feleltek meg.Ja és a szépfiú természetesen minden vele szembejövő lánnyal megcsalt.:S Már jó ideje nem is keresgélek pasit,éppen a szüleim miatt.:S Majd ha önálló leszek,külön lakás stb...majd akkor keresek komolyabb kapcsolatot,és már remélem nem szólnak majd bele.:)

Te semmiképpen ne hallgass apukádra. Ha szeretitek egymást és boldogok vagytok,legyetek türelmesek. Nehéz,tudom,de meg tudjátok csinálni.:)

Jót akar, csak rossz eszközökkel.

Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy ha a nő az iskolázottabb és/vagy ő keres többet, a kapcsolat nagy százalékban előbb-utóbb tönkremegy. Még akkor is, ha a nőt nem zavarja - mert a pasit fogja.

Persze lehet, hogy kivételek lesztek. Bár nekem fura, ahogy írsz róla: "csak 12 osztálya van". Miért nem mondod, hogy érettségizett? Vagy nem érettségizett le? Mert az sajnos tovább rontja a "statisztikát".

A másik: könnyű szerelmesnek lenni 3 megye távolságból... szerelmes vagy a távolságba, a szerelembe, a küzdelembe (apukád ellenében) a párodért, idealizálod a párod és a kapcsolatot. Azzal telik az életed, hogy vágyakozol utána, várod, hogy együtt legyetek. Ez egy nagyon intenzív időszak. Az együttélés, a szürke hétköznapok teljesen mások. Ezzel számolnod kell hosszú távon. Ami most csodaszép, nem biztos, hogy működik, ha összeköltöztök.

De... 22 éves vagy... a következő 1-2 évben még annyi minden történhet veled! Élvezd a mát, és hogy most boldog vagy a fiúval.

22:56 nagy igazságokat mondott, ahány ilyen "asszimmetrikus" kapcsolatot láttam, nagy részük tönkrement, amelyik meg nem ott is előjött később a téma.

22 éves vagy, meg fogsz változni az idő és a változó körülmények hatására, számíts arra h később máshogy állsz majd hozzá.

Nagyon rossz érzés, de meg kell szokni, és felülemelkedni. De nem haraggal. Az apukád nem az ellenséged. Meg kell értened: te ismered a párodat, érzed a szeretetét és a magad érzelmeit, de mindezt apukád nem érzi, és nem látja. Tehát ő nem értékelhet a te értékrended szerint. Majd az élet bizonyít. Addig kicsit önállóskodnod kell, ritkábban hazalátogatni, és csak rövid időre, de mindig szeretettel és megértéssel. És természetesen tartsad magad a saját döntésedhez.

Viszont igaza van annak, aki írta, hogy később problémák lehetnek. Mert valahogy a férfiak ösztönösen többek akarnak lenni a nőknél, úgy értem nagyobb tekintélyt akarnak a háznál. Ha a nő az iskolázottabb, ez úgy-e megfordítja a tekintély helyzetet. Kivált, ha még a szülők is kifejezik gyakorta, hogy ez a férfi CSAK "iparos"...stb. ezt nagyon rossz hallgatni, és mint valami súlyt, magával cipelni egy férfinak. Ezért gyakran előfordul majd, hogy ha tévedsz valamiben, vagy elfelejtesz, vagy rosszúl csinálsz, akkor oda fog pörkölni egy-egy rossz szót, hogy lám, te sem vagy olyan nagy ész, vagy ilyesmit, hogy ezáltal egy kicsit egyenlítsen.

Ha ez bekövetkezik, nagyon türelmesen kell fogadnod, pl kicsit vicceskedni "tényleg, de bolond vagyok, úgy teszek mint valami buta liba, de jó, hogy szóltál"! Ilyen mondatokkal helyreteheted az ő lelkivilágát. Viszont ha úgy válaszolnál pl. hogy "mit kritizálsz, te meg a múltkor kidobtál négyezer forintot egy lyukas fazékra!" - akkor ebből durva viták lehetnek.

"később problémák lehetnek"- írják sokan.

Volt itt a GYK-n valaki, aki azt írta, kétdiplomás, társadalom által mélyen tisztelt, szerelemből választott férje, veri, durva és otromba lett hozzá.

Tehát később problémák lettek.

Valahogy mélyen lenyomott, értékvesztett lett a tudatnak az IQ-val nem mérhető részei. (aki az IQ-val először foglalkozott, azt mondta, a világ tragédiája lesz, amikor ezt mérik és számszerűsítik!)

Van cselekvésbeli intelligencia is, érzelmi intelligencia is

(EQ) [link]

Egy házasságban idővel ezek fognak fontosabbá válni.

Ezeket nem fejlesztik az iskolákban, a "fősulikon" főleg nem. Régen a vallás-erkölcs oktatás próbálta ezt, de a bolsevik terror ideológiájával programszerűen szétverte, kiröhögte, lenézte, üldözte. Ám minden összefügg. hatására az értékvesztett világban nagyon nehéz lett élni. A sok válás, szétzilált családok, tönkretett gyerekekkel, menekülés a pótszerekhez, kábító és gyógyszerekhez, alkoholhoz, menekülés az álezotérikus ufós-hithez, fogyasztói idiotizmus.

Nagyon vigyázni kell az igazi értékekre, felismerni, őrizni. A szerelmet, a szeretetet, a hűséget, a másik ember lelkének mélységeit, a jóravaló vágyakozását.

"Őrzők, vigyázzatok a strázsán,

Csillag-szórók az éjszakák"

Ady

[link]

Apád véleményét hagyd a fenébe. A saját életedet kell építened, bizonyos dologban már nem lehetsz rá tekintettel. Ettől függően tisztelheted, mert az apád, de meg lehet neki mondani, hogy akkor is így döntesz, mert a saját életed.

Mellesleg szerintem egy becsületesen dolgozó, érettségivel (gondolom, ez a 12 év) vagy szakmával rendelkező ember és egy főiskolát végzett között nincs olyan égbekiáltó különbség. A főiskola sem a legteteje mindennek, a jó szakmunkásokra pedig gyakran nagyobb a kereslet, mint a diplomásokra. Szóval szerintem egyáltalán nincs nagy különbség kettőtök közt, és ami van, az pedig talán még hasznos is!