Hogy űzzem el a hülye gondolatokat? Hogy ne fantáziáljak olyanról amiről nem szabad?

Kedves kérdező!

Lehet, hogy sokan nem fognak egyetérteni velem, esetleg le is pontoznak, de szeretnélek megnyugtatni, amennyire tőlem telik.

Amit érzel, természetes. Főleg hosszabb idő után elő-előfordul néha (nem állandóan, mert akkor már baj van), hogy az ember észrevesz a társán kívül valaki mást is. Erre mondják, hogy hűséget fogadunk, nem vakságot. Ezt nem tudod befolyásolni. Azt viszont igen, hogy miképpen állsz a dologhoz, és a te hozzáállásod nagyon is szimpatikus és tiszteletre méltó.

Először is ne legyen lelkifurdalásod, tudd, hogy ez egy normális emberi reakció részedről kollégád irányába.

Másrészt légy büszke magadra, amiért ilyen éretten állsz az érzelmi zavarhoz, és hűséges akarsz maradni. Idővel csitulnak majd az érzések. Esetleg jó ötlet lehet tényleg elmenni szabadságra kettesben a pároddal, és romantikázni egy kicsit. De hidd el, már az is sokat fog segíteni, ha felismered, hogy ez egy természetes emberi reakció, aminek igenis ellen lehet (és kell is) állni.

Én sem leszek szentfazék!:) Én is úgy gondolom,hogy ilyenek előfordulnak egy hosszabb kapcsolatban!

Nyilván az ember párja nem mondja már el minden nap,hogy hű de szép vagy. Egy idegen pedig teljesen máshogy tud nézni az emberre. És szerintem normális,hogy ez imponál. Nekem is imponál, ha valaki megdicsér, bókol. Nem arról van szó,hogy meg akarod csalni a párod. Jaj, ugyan már. Pusztán van valaki, aki szintén nőként tekint rád és ez tetszik.

Nyugi, majd ezt is megszokod, és már nem fog annyira felkavarni egy bók!:))

"csak az utóbbi időben túl sok a stressz körülötte,fáradt nyűgös állandóan,amit meg is értek"- írtad.

Nem tudtok egy pár napra elutazni? wellness-szálló? lazítás, séta, szauna, uszás, finom ételek..

Hát igen, nekem is ment a zöld kéz a 9:25-nek. Kérdem én: ki az erős? Aki sosem találkozik kísértéssel? Vagy aki találkozik, de ellenáll?

Kedves Kérdező!

Amit érzel természetes. A probléma az otthoni "nyűglődés". A kolléga csak kívánatosnak TŰNIK, hiszen nem őt látod családi gondok közt, reggel álmosan és nyűgösen.

Gondolj arra, mit éreznél, ha többet nem ébredhetnél a vőlegényed mellett. Fáj? Ugye? Mégiscsak az a jó, a jövő, a jelen, a múlt... ;)

Volt velem is hasonló, pedig én már tiniként is olyan voltam, hogy 10 évig voltam szerelmes ugyanabba, aztán megint 10 év, szóval hűséges típus vagyok, meg nem is vagyok túl jó nő. Mégis amikor hosszabban elhanyagolt a párom, akiről úgy véltem pedig, hogy ő a NAGY Ő, akire rengeteget vártam, akkor egy idő után bekerült a képbe valaki, aki túl jó képű volt, aki imádott velem beszélgetni telefonon, e-mailben. Miközben párom itthon lassan már hozzám se szólt. Több hónapig erősen felborított bennem mindent az illető, és hogy nem lett belőle semmi, az azért van, mert időközben kiismertem a leveleken keresztül, másrészt úgy éreztem, nem akarom még egyszer átélni azt az őrült szerelmet, amit a párommal, mert ha az el tudott múlni, akkor az egész szerelmesdi csak illúzió és utána úgyis fel kell ébredni egy újabb valóságra...Amiért felesleges felborítani az életet újra meg újra.

Mi azzal a sráccal napi 10-15 levelet is váltottunk egy időben. Ez jó volt, mert páromnak nem kellett róla tudnia, és megmagyaráztam, hogy ez csak ártatlan flört. Viszont amikor már a telefonbeszélgetéseket meg kellett volna szervezni, hogy akkorra essenek, mikor ő nincs itthon, akkor forogni kezdett a gyomrom az egész helyzettől. Egyszer próbáltam ilyet tenni, de utolsó pillanatban lemondtam az egészet, és meg is indokoltam az új srác előtt azzal, hogy nem akarok a párom háta mögött semmit sem tenni. Azt is tudtam jól, ha ilyet tennék, és aztán összejönnék ezzel a sráccal, ő pontosan tudná, hogy nem vagyok őszinte a kapcsolataimban, és rámenne erre az új kapcsolatom egy idő után.

Van egy pont, amikor az ember úgy bír kijózanodni, mintha jeges zuhany érné: amikor a másik megsejt valamit az egészből és rájövünk, hogy az "ártatlan" flörtölgetés miatt elveszthetjük örökre akit igazán szeretünk.

Egyszer pl. amikor épp egy nagyon mellbevágó levelet kaptam az új illetőtől, melyben teljesen váratlanul rákérdezett, hogy én a közeljövőben férjhez megyek-e, akkor válaszoltam neki egy elég bizalmas levélben, nem titkolva a párkapcsolati problémáimat, amire jött egy olyan levél, hogy azt hittem lefordulok a székről, egyértelműen erős vonzódást mutatott a srác. Épp válaszoltam erre a levélre, mikoris párom váratlanul betoppant a munkahelyemre és nem volt időm bezárni a levelezést, csak tálcára ledobtam gyorsan mindent. Sajnos párom meg akart nézni vmit a neten, és odaült. Akkor elkezdtem rettegni, hogy észreveszi. Azt hiszem, nem vett észre semmit, de abban a percben olyan erős kijózanodást éltem át, azt el sem tudom mondani. Sajnos a kapcsolatunk nem volt felhőtlen, így hát a srác továbbra is képben maradt. arról nem beszélve, hogy mivel bekerült arra a fősulira, ahova én is jártam levelezőn, elég sűrűn keresett meg segítséget kérve tőlem. Volt egy vizsga, amitől 1,5 éven át rettegtem, 3-szor halasztottam el, amikor párom végül úgy készített fel rá, hogy eszméletlen mennyiségű segédanyagot gyártott nekem a tantárgyhoz. 1 hónapon át együtt tanultunk éjjel-nappal. Az ő segítségével tudtam csak felkészülni. Az új srácnak szintén gondot okozott ez a tárgy, így átküldtem neki minden segédanyagomat e-mailben, azt is amit párom nekem gyártott heteken keresztül. Ekkoriban párom már tudta, hogy a srác olykor megkeres engem, még fényképet is látott róla, mert egy sulis fórumon épp akkor írt nekem, amikor párom fölöttem állt.

Észrevettem páromon, hogy kicsit szomorkássá vált. Egyszer megkérdezte, hogy halad a srác azzal a tárggyal. Mondtam neki, hogy küldtem át neki segédanyagokat. Azt mondta szomorú mosollyal, hogy ugye tudom hogy amiket ő gyártott nekem, azok szerzői jogvédelem alatt állnak?

Akkor értettem meg, milyen nagyot hibáztam, hogy az engedélye nélkül továbbadtam azokat a táblázatokat, amiket ő állított össze nekem akkor amikor még nagyon szerelmesek voltunk.

Hiába nem csináltam igazából semmi rosszat, ez az egész odaállt falként közénk, és még tovább rontotta a helyzetet.

Amikor megszakítottam végleg azzal a sráccal a levelezést, utána belemenekültem a gyakorikérdésezésbe éjszakákon, hajnalokon keresztül idegenekkel vitattam meg az élet nagy dolgait és próbáltam megfejteni, mitől romlott így el egy nagy szerelem. Nem a srác miatt, az már csak egy tünet volt, ami tovább rontott a helyzeten. Sokkal messzebbre nyúltak vissza a gyökerek és én lassan megtaláltam mindet. Ha az akkori leveleimet elolvasta volna a párom, megtudta volna, mennyire végtelenül szeretem. De ő csak azt látta, hogy éjszakákon át nem fekszem le mellé, hajnalokig verem a billentyűzetet. Mi másra gondolhatott mint hogy azzal a sráccal levelezek? Annak idején párommal is így kezdődött.

Szóval én azt tapasztaltam, hogy semmi sem volt rám nagyobb kijózanító hatással, mint mikor felismertem, hogy Őt veszíthetem el a hormonjaim miatt.

Egyébként később, mikor eléálltam végre és ki mertem mondani, amit addig mindketten elhallgattunk, hogy nagy baj van velünk, akkor rengeteget beszélgettünk és beszéltem neki arról a srácról is. Nem tudom, jól tettem-e, de valószínűleg igen, mert ki tudja mi mindent képzelt az eltelt hónapok során. Nekem csak annyit mondott, hogy ő úgy volt vele, majd eldöntöm, mit akarok.

Azt is bevallotta, hogy már nem szeret úgy mint rég, és amikor rákérdeztem, mióta érzi ezt, kiderült hogy pontosan attól a ponttól fogva, amikor nekem képbe került a srác. Szóval ő valahogy úgy dolgozta fel az én elhidegülésemet, hogy ő is elhidegült. Nekem ez a mai napig szörnyen fáj, bár már azóta újra imád, meg újra szeret - nem tudom magam túltenni rajta, mert én akkor már régesrég csak Őt szerettem újra és senki mást és soha soha nem mondtam neki azt, hogy nem szeretlek már úgy.

Bocsánat ha túl hosszú voltam. Csak próbálok rávilágítani arra hogy "ártatlan" dolgok hogyan tudnak rontani vagy megrontani egy kapcsolatot és miért nem érdemes a hormonokat szabadjára engedni. És hogy van egy módszer, ami nagyon kijózanító tud lenni: amikor lebukunk kedvesünk előtt. Ez olyan, mint amikor egy nő először megsejti, hogy a párja fejében nem ő az egyedüli nő. Lehet, hogy a párja sose csalta meg, csak megfordult valaki után az utcán vagy egy megnyilvánulásából kiderül, hogy más nőt jobb nőnek tart a párjánál, és akkor hirtelen a 2 ember közé odaállnak ezek a névtelen nők, a nőnek kialszik a fény a szeméből, amitől 2 éven át gyönyörű volt - visszaszürkül a tömegbe. Nem szakít, mert hiszen nem történt semmi, de egyszercsak ők ketten olyanok lesznek mint bárki más, mint ahogy megszűnnek ragyogni a szerelmes szülők gyermekei, amikor a szülők már nem szeretik egymást.