Hogyan legyek jó gyereke?
Van nekem egy anyukám,akit nagyon szeretek.24 éves lány vagyok,másfél éve házasodtunk össze a férjemmel,jelenleg 38 hetes terhes vagyok.December óta van saját lakásunk (eddig férjem szüleinél laktunk)
Anyukám hetente többször jön át,dumcsizunk,segít főzni,egyebek.A problémám annyi lenne,hogy Anyu...hát,ő Anyu...Mindíg is az a tipus volt,aki ha vmit tud,azt nagyon.Milyen rendszerességgel tisztitsam az orrom yoghut pakolással,hogyan teregessek,merre álljon tartóban a kés éle...Sosem volt vele könnyű,gyerekkoromban még nehezebben viseltem ezeket a kőtáblára vésett igazságokat,amelyektől ha kicsit is eltértem,máris csalódást okoztam.Ezt persze úgy reagáltam le,hogy homlokegyenest mást csináltam,szóval a lényeg,h Anyu megszenvedte velem,mire "felnőtt" lettem.A mai eszemmel tudom,h ő ilyen,el kell fogadnom,nem szabad leállnom perlekedni,mert ettől függetlenül a világ legjobb Anyukája és nagyszerű ember. Csakhogy ...Inkább konkrét példát irok,mert körülírni nehéz: Tegnap is volt nálam,nem is volt semmi baj,elvoltunk,vidáman váltunk el.Ma ,amikor megérkezett,közölte,hogy egész éjjel azon gondolkodott,hol ronthatott el engem igy,hogy ennyire koszos vagyok..Mint kiderült,a konyhapultot nem ítélte megfelelőnek,szerinte "ragadt",amikor hozzáért.Jelzem,krumplifőzelék és fasírt készítése közben voltam,nem egy munkafázis ilyenkor igencsak igénybe veszi a konyhapultot.Annyi a lényeg,hogy nem tudtam vele megértetni,hogy jlenleg nagy pocakkal nem tudok akkora fordulatszámon "dolgozni",ahogy én magam is szeretnék,és bizony van úgy,hogy kimarad a 2naponta porszívózás,vagy jelen esetben a konyhapult-fényesítés.Eleve,ahogy felvette a problémát (elrontott,koszos vagyok),nagyon érzékenyen érintett.De ezt már megkaptam a hajam töredezett vége miatt,az időben le nem szedett ruha miatt,és egyéb ilyen világrengető kérdésekben is.Amikor pedig elpityeredtem,közölte,h velem még beszélni sem lehet és elviharzott.Azt hittem,már túl vagyok ezen,h felvegyek ilyen dolgokat,aztán belegondoltam,hogy április 7-re vagyok kiirva,ha meglesz a pici,még mindíg elég sok ideig nem fogok tudni ugy ellátni mindent,hogy az neki megfeleljen.Ezért kérem a tanácsotokat,mit tegyek,hogy ne rettegjek ugy a saját,szeretett Édesanyám érkezésétől,mint más a rettegett anyósáétól?Hogy győzzem le az "érzékenykedő hormonjaimat",amíg a babával járó nehézségek el nem múlnak és megint meg tudok felelni neki?
Mondd meg neki! Hogy nagyon szereted, és biztos nem vagy tökéletes, de szeretsz vele lenni, és örömmel szeretnéd várni, nem összeszűkült gyomorral. Mondd meg, hogy te már csak ilyen vagy , és egy 24 éves már nehezen változik :) Mondd meg, hogy te most érzékeny vagy, és nem akarod elrontani azt a közösen töltött időt, mert kritikának érzed amit mondd. Vegyél egy szép kis könyvecskét, é sadd oda neki, hogy inkább gyűjtse össze neked a hasznos kis háztartási tanácsait, mert sokszor belenéznél, ha nincs ott (pl. konyhapult fényesítésre:ecete, rozsdafoltra: citromlé elsózott étel:krumpli)
Ne akarj megfeleni neki, mond meg, hogy a te háztartásod ilyen, nem rontott el semmit, de te más vagy mint ő. Neked fontosabb, hogy pihenj a picivel Majd beletörődik. Mielőbb megmondod, annál hamarabb. Ha mindenáron meg akarsz felelni, ő fogja helyetted felnevelni a gyerketeket. Az mégse volna jó.
És ne vedd a szívedre amit mondd. Ő már csak ilyen.Egyik füleden be, a másikon ki. Végül is, nem azért érzed magad rosszul, mert ő beszél (nem üvölt) hanem azért, amit te agyalsz utána. Ne gondolj rá! Ezt mondta, ilyen anyuka, kész. Ha semmi hatása a tanácsainak, látja hogy úgy csinálod ahogy akarod, meg fogja unni. De mondd meg, hogy direkt ilyen.
Sajnos sok anya esik abba a hibába, hogy mindent ő tud a legjobban-vagy legalábbis azt képzeli - és mivel a gyerekének is a lgjobbat akarja, mindíg megmondja , mit kell tenni. Anya lévén én is sokszor beleszólnék a lányom dolgaiba, én is úgy gondolom, nagyobb rendet kellene tartania, többet takarítani, stb......De mert egyúttal gyerek is vagyok, tudom milyen bosszantó, ha az én Anyukám mondja meg nekem, mit hogyan kellene csinálnom,így hát inkább megtartom magamnak a véleményem.
Azt gondolom, nem kell megfelelned Anyukádnak. Lehet hogy sokmindenben igaza van, de te TE vagy , nem ő.
Tőle kaptad az életed, de az már a Tied!
Hívd el egyszer, mondd meg neki, szeretnél megbeszélni vele valamit. MOndd el neki, hogy nagyon szereted őt, nagyon fontos a számodra, szívesen meghallgatod a tanácsait, és lesz amit megfogadsz, de ő is fogadja el, hogy te önálló , felnőtt ember vagy , önálló vélemlénnyel, dontésekkel. Lehet, hogy néha nem úgy teszed a dolgodat ahogy azt mások elvárják, de senki nem lehet a másiknak másolata!!!!!! Mondd el, hogy a vele való találkozások örömét megkeseríti az, hogy félsz, miért fogsz kikapni mint egy kisgyerek. Kérd meg arra, hogy ha szeret, engedje meg végre, hogy a saját magad számára felállított mércének feleljél meg.
Tartsd magad ehhez, felnőtt nő, feleség, jövendő Anya vagy! Nyugodtan mondd meg, "én ezt másképp gondolom." Előbb utóbb bele kell törődnie.
Hidd el, megoldható. bevalom, én is mindent jobban tudok a lányomnál :)))) , mégis, a jó kapcsolatunk érdekében nem szólok, ha felfedezek egy koszos poharat az ágya alatt. Pedig mennyire zavar, ha tudnád....:))
"Hogyan legyek jó gyereke?"
nem jó a kérdés.
Hogyan vezessem rá anyámat, hogy jó anyám legyen?
Hogyan legyen jó, kiegyensúlyozott kapcsolatunk az anyámmal, úgy, hogy közben a saját elvárásaim szerint élhessek?
Hogyan kényszerítsem rá idősödő anyámra az én értékrendemet?
Amíg nem így teszed fel a kérdést, nem fogsz választ találni.
köszönöm a kedves válaszokat! :)
Férjecském ma rögtön érezte a hangomon,amikor hívott,h baj van,be kellett neki számolnom,pedig nem szeretem Anyut rossz szinben feltüntetni előtte. A reagálása annyi volt,hogy ő ma reggel támaszkodott a konyhapulton,és semmi kivetnivalót nem talált benne,sőt.Egyébként szerinte amúgy is agyrém,h minden főzés után pl. takarítom a gáztűzhelyet,mielőtt lefekszem.Pedig ezt akkor is csinálom,ha anyu nem jön másnap.
Anyunak mondtam én mindent,ami észérvként eszembe jutott.
Amikor azt mondtam,hogy ez az én konyhám,nem mindenkinek egyforma az igénye a tisztaságra,megsértődött,hogy miért mondok ilyen kemény dolgot,h az enyém,ő mégiscsak az anyukám...
Amikor azt mondtam,h senki másnak nincs baja ezzel,azt mondta,az idegenek (beleértve a férjem is ) nem is fognak ilyet mondani,mert ők rosszat akarnak nekem,ő akar egyedül jót és ő ezért mondja.
Nem is az a baj,h mondja...hanem ahogy mondja...iszonyat rosszul esett,hazt mondta "koszos" vagyok,talán mondhatta volna,hogy lehetne tisztább is,akkor talán nem bőgöm el magam...de olyan keménynek éreztem ezt,bár lehet,tényleg csak érzékenység...
A legrosszabb az,h Anyuval sokszor olyan a közös idő,mintha tojáshéjon járnék,arra is vigyáznom kell,hogy mit mondok,arra meg pláne,hogy hogyan....Esküszöm,sokszor,amikor elmegy,percekig csak ülök,olyan zsibbadt az agyam a feszült koncentrációtól,h megfelelően kedves legyek,mely szavakat használhatom,mit mondhatok el vagy mit nem..De továbbra is tartom,hogy nem megváltoztatni akarom,vagy szapulni őt a világhálón,hanem szeretném túlélni a terhességem kései és anyaságom korai szakaszát veszekedés nélkül..és nem tőle várom a csodát,hisz mindjárt 61 éves lesz,hanem magamtól.h kellően toleráns felnőttként tudjam őt kezelni.
Na ez az! Őt kell tolerálnod! Nem pedig megfelelni az ő elképzelésének. Ez mégis csak a te konyhád, nem is értem ezzel mi a baj.Én 3 naponta ha lemosom a gázt, sokszor ott van rajta a kifutott kávé. Mert rohantam. És tényleg fontosabbb volt. És? ha nem tetszik a férjemnek, vagy a vendégnek, adok szivacsot.A férjednek akarj megfelelni. Mond anyunak: Laci nem szereti, ha állandóan takarítok, muszáj vele lennem (ha ezt lenyelné)
Vagy mond, hoyg mi már csak ilyen kis szutykosak vagyunk.Lényeg, hoyg ne győzködd, zárd le egy mondattal, és vált témát! Mond, hogy beszéljünk inkább Bözsi néniről! Vagy bármit. De ne nyiss vitát! Ha elviherzik, majd visszaviharzik.
Na a leányom tudná, mit mondjon. Pedig nem lehet kinyitni az ajtót a földön heverő holmiktól. Azt mondta "Így élek-" Ennyi.
Kedves 12.49-es!
Érdekes megfordítva a kérdés,ez tény,de azt gondolom,hogy Anyukám jó anyám volt,erején felül,cseppet sem lenne igaszságos 24 kemény év után továbbra is az ő oldaláról várni a megoldást az úgymond "általam kreált" problémára. Szinte el tudom képzelni,ahogy ő felteszi itt a kérdést,miszerint "Hogyan vegyem rá a lányomat,h legyen tisztább,rendszeretőbb,okosabb,ahogy mindíg is tanítottam neki? " És ez nekem sokkal reálisabb és értelmesebb kérdésnek tűnne,mint a sajátom. Még csak 3 hónapja lakunk itt,az első időkben,amikor átjött,10 óra körül jött reggel,én párommal kelek minden reggel 7-kor,volt 3 órán felnyalni a lakást,porszívózni,felmosni,szellőztetni,elpakolni,sikálni,nem is volt semmi gond ketttőnk közt...majdnem semmi...de mostanság fél 8-ra jön,nekem már nagyon nehéz a pocak,2 héten belül szülök,nem tudom tartani az eddigi tendenciát...sajnos :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!