Meddig fog még fájni? Meddig szenvedek még? És nem az én hibám! És hiába minden!?

5 hónapig voltunk együtt!Számtalanszor elhagyott a semmiért,mindig vissza sírtam.Állandóan én könyörögtem,úgy hogy ő hibázott!!Nekem kellett menni,nekem kellett hívni

Rideg volt,álszent,felszínes!Egyik pillanatban kedves volt,a másikban rideg,és aztán órákig kellett magyaráznom hogy megpuhuljon!Egyszerűen betörhetetlen!Voltak több éves és pár hónapos kapcsolati,elmondása alapján egyedül engem szeretett igazán és belém szerelmes csak!Mindig mindenért felhúzta az orrát,és könyöröghettem és magyarázkodhattam.Annyit kértem tőle szombat este hogy,kísérjen el egy buliba igaz nem az ő zenei stílusa,de 2 óráról lett volna szó,utána mentünk volna hozzájuk és aludtunk volna.Én annyi mindent megtettem hogy,az ő kedvére tegyek,mert tudtam hogy ezzel boldoggá teszem,ő semmire nem volt hajlandó.!Nők,Asszonyok,Önök szerint ez az igazi szerelem??Az hogy nem bír megpuhulni,nem tud érzem változtatni egy kicsit???Hónapokat papoltam óra hosszakat,és nem ment az ágyába át semmi.Meghallgatta tudta hogy,igazam van,de semmi.!Akkor volt igazán önmaga mikor szeretkeztünk,akkor tudtam hogy ő az.Elmondása alapján azért nem tud megpuhulni mert, a folyamatos csalódások a nőkben ilyennek tették.De kérdem én,én erről tehetek?Többet adtam neki érzelmileg,testileg mint,összevetve 3 barátnője!Azt mondja hiányzok neki,szeret..de nem!Nagyon fáj...Nem tudom hogy ez a legrosszabb vagy a legjobb,de sikerült mellette elfelejtenem azt az embert akiért az életemet odaadtam volna.!És semmi.Mindenről ő jut eszembe,az utolsó Retroburgerről is.Tudom hogyha, megbánná akkor sem tenne semmit hogy,vissza kapjon..Elmondása alapján fél kezdeményezni,de én már nem bírom tovább az örökös könyörgést,a sírást, a rimánkodást.Elmondta hogy tudja hogy,nem érdemel meg,igazam van mindenben,de még sem mondja azt hogy,nézd szeretlek és megpróbálok változni,mert tudja nagyon jól hogy megérdemelném!Sok mindenen keresztül mentünk 5 hónap alatt,tudom hogy,nem nagy idő,de szeretem és úgy érzem nem tudok nélküle lenni,pedig nem érdemli meg!!!Hogy töröljem a gondolataimból?Tudom hogy idővel jobb lesz,idővel nem fog fájni,tudom hogy,rájövök majd hogy,nem érdemelte meg a könnyeimet de,még most nagyon rossz!Nem tudom az ő természetét megfogalmazni hogy milyen...de még is!Olyan hülye vagyok:'):').Mindketten a 20as éveink elején járunk!Mi a véleményetek??