Mit tegyek, ha úgy érzem, még nem készültem fel a háziasszonyságra? Ti egyből boldogultatok?
Fél éve vagyunk együtt a barátommal és igazából csak belecsöppentem ebbe az egész együttélésbe. Már az első nap hulla szerelmesek voltunk mindketten, állandóan együtt akartunk lenni, ez most is így van. Neki van saját lakása, így többet voltunk nála, jobban elfértünk, nem zavart senki, mi se zavartunk senkit. Aztán csak azt vettem észre, hogy állandóan itt vagyok, áthoztam már a cuccaimat, kvázi ideköltöztem, bár ezt így nem beszéltük meg( ő mondta már az első hónapban, hogy költözzek, mondtam, hogy korai), de valahogy mégis ígyalakult, hogy mindig itt vagyok. Ez persze magával vonja azt, hogy mosok, főzök, takarítok, vasalok, stb, minden ilyesmit csinálok, amit eddig nem igazán, max anyunak segítettem. Úgy érzem nem vagyok erre felkészűlve. Dolgozok, mellette egyetemre járok, semmi kedvem az estéimet mosással meg takaítással tölteni, de mégis meg akarom csinálni, mert meg akarok felelni neki, szeretek finomakat főzni neki, stb. De sokszor annyira nincs kedvem. Amúgyis lusta vagyok, ez így nekem sok, és olyan hirtelen történt, úgy, hogy szinte észre se vettem. Amúgy minden rendben köztünk, imádjuk egymást, de mégis nekem ez sok és túl gyors. Nemrég még egész este csacsogtam a barátőimmel MSNen, most meg főzök, mosok, takarítok esténként, aztán vagy 2 órán keresztűl nem tudok elaludni, úgy horkol, reggel meg hullafáradtan kelek, megyek melóba, onnan rohanok suliba, 8 után hazaérek és kezdődik előről. Nem várja el tőlem, de tudom, hogy ezt szokta meg az anyjától, nem akarok csalódást okozni. Mindig megköszöni és hálás érte, én meg persze nem mutatom, hogy nekem ez sok, hogy ne okozzak csalódást. Az is igaz, hogy hiányoznak a szüleim és a megszokott otthoni kényelem. Tudom, hogy előbb utóbb ez következik, de túl hirtelen jött és nem tudok mit kezdeni vele. Ti is voltatok így? Mitlehet tenni?
Bocs, ha hosszú lett és köszi, hogy végigolvastátok
22/L
Ne csináld ezt úristen
teljesen hozzá fog szokni és pár év múlva ha nem csinálod meg akkor már baj lesz
azt hiszi ez a normális
mégis miért nem közösen vezetitek a háztartást???
A barátod mit csinál? Ha nem dolgozik jelentősen többet, mint te, akkor szálljon be ő is.
Nálam egyébként a következő a megoldás: először is a lakást könnyen tisztán, rendben tarthatóvá tettem. Tehát az elöl lévő mütyüröket elpakoltam, csak az maradt kinn, ami valóban fontos. Igyekszem mindent kis dobozokban rendszerezni (ezt az ikeából lestem el, de olyan dobozokat használok, amiben a hipermarketekben lehet venni a paradicsomot, paprikát :D).
Kijelöltem egy takarítós napot, ez nálam a péntek, mert akkor korábban végzek. Akkor kitakarítok (ez nem olyan nagy munka, mivel pakolászni nem kell, portörlés, porszívózás, felmosás, konyha, fürdő), 2-3 óra alatt kész vagyok.
A többi napokon viszont egyáltalán nem takarítok. Egy hét alatt nem lesz elviselhetetlen kosz.
Először én is belevetettem magam a "minden csillogjon, ragyogjon" csapdába, de a párom elkezdett elhidegülni tőlem. Mivel csak egy fáradt háziasszonyt látott a szexi barátnő helyett. Ami nem jó! NEM JÓ!
Főzés: heti egy nagybevásárlást csinálunk közösen péntek este vagy szombaton, és vasárnap főzök. Ilyenkor befogom a párom, és általában egy barátnőm is átjön. Háromféle kaját szoktam csinálni, de mindegyikből sokat.
Vettünk sok kis dobozt, ezekbe kiadagolom a kaját, aztán mehet be a fagyasztóba.
A hét folyamán így nem kell foglalkozni ezzel, pl. reggel elég egy dobozt kivenni és elvinni suliba, munkába, ebédre jól ki is olvad, de ha otthon eszünk főttet, az is megoldható.
Mindig van itthon kenyér, felvágott, zöldség, sajt, az jó reggelire. Gyümölcs egy nagy tálban, amiből mindig lehet és kell is enni.
Vacsorára pedig összegyűjtöttem finom, de gyorsan elkészíthető kajákat, ezekhez általában tartok otthon alapanyagokat: pirítós főtt tojással, paradicsomos sajtos melegszendvics, körözött, avokádókrémes pirítós, müzli, saláta. 10-15 perc alatt megvan a vacsi, utána csak mosogatni kell.
Ja és mint látod: a napi mosatlantermelésünk minimális, reggelire egy kés (tálcán szoktunk enni, utána mindenki letörli a sajátját), ebédre evőeszköz meg a dobozok, vacsira esetleg egy keverőtál, kés. Így nem is kell sokat mosogatni.
De tény, hogy a vasárnap, amikor előre főzök, az húzós tud lenni nagyon. Meg néha a péntek délután is...
En csak a sajat helyzetemet tudom leirni. Nalam egy folyamat volt. 21 evesen mentem ferjhez. Mindent en csinaltam otthon elso naptol fogva, a ferjem nem hazias, de ez engem nem zavart, mert en pl. nagyon szeretek fozni. Otthon voltam, tavoktatasban voltam kenytelen folytatni az egyetemet (masik orszagba koltoztem, ferjem kulfoldi, hosszu tortenet) es nem sokkal az eskuvo utan terhes lettem, otthon maradtam a babaval (plusz ott volt az egyetem, nulla segitseg rokonoktol kulfold miatt). Egy folyamat volt. Az ember meg tudja konnyiteni a maga dolgat azaltal, hogy mindent beszabalyoz. Mindent, a legjelentektelenebb kis dolgot is tudom, hogy hol talalom, mert ilyen rendszert alakitottam ki a hazban. El kellett telnie 2-3 evnek, mig ez 100%-ra kialakult, de igy mar nagyon konnyu gyerek mellett is rendet tartani. Nagyon sok mulik azon, hogy hogy alakitod ki a kornyezeted. Meg fogod szokni, bele fogsz jonni, de pl. a horkolasert szolnek a helyedben, ha olyan hangos, hogy alig tudsz aludni. Erre manapsag van mar megoldas, csak akarni kell. Az ilyen nagy merteku horkolasnak oka van. Te 2 oran keresztul minden nap csak hallgatod, hogy horkol?
Ne aggodj, a tobbibe bele fogsz jonni idovel, egyre konnyebbnek fogod erezni, ahogy gyulik a rutinod!
szia, en majdnem a jaras kezdetol fogva a baratommal lakok szoval tudom,hogy mirol beszelsz:)
Szerintem az a lenyeg,hogy egyutt csinaljatok mindent es szorakozas legyen az egesz. Mi peldaul sokszor egyutt fozunk vagy sutunk sutiket :) Nem kell neked mindent megcsinalnod csak azert,mert a kedvebe akarsz jarni meg o hozza van szokva.
Nagyon lustava teszed igy es elfogja varni toled a kesobbiekben is ha nem csinalod meg.
Pl. ha dolgozol es meg suliba is jarsz akkor nem kell minden nap meleg kaja. Boven eleg parszor hetkoznap meg hetvegen.
A takaritast is csinalhatnatok egyutt. Mi mindig eldontjuk,hogy na akkor vasarnap takaritunk es akkor egyutt megcsinaljuk.(szerintem nektek is eleg lenne a heten egyszer-ketszer takaritani hiszen jo forman nem is vagytok otthon a leirtak alapjan)
A mosast meg megcsinaljuk egymasnak neha de amugy mindig sajat magunknak mosunk. Szerintem ahhoz,hogy valaki a parjara mosson es vasaljon allandoan nagyon komoly kapcsolat kell erts pl. hazassag.
Szerintem vasalnod sem kene neki allandoan. Boven eleg az,hogy kimosol neki.
Tenyleg ne gorcsoljon ezen az egeszen:) Tulsagosan komolyan veszed az egeszet:) Lazits es legyetek boldogok;)
21:L
Kérd csak meg nyugodtan. Elején szoktasd rá, hogy együtt még élmény is. Később nem lesz élmény sem mindez, hát még ha nem is segít. Ja, bocs már sem élmény, de épp azabb lehetne, ha segítene. Bizony ráfog szokni, még ha meg is köszöni ami szép viszont. De eleinte nem fogja, mert természetesnek fogja venni.
Nálam ilyen nem volt, nálam olyan volt, hogy nem éltünk együtt kicsit sem, és külföldre mentem hozzá, főzni nem tudtam, így volt, hogy kotlistól dobtuk ki a hamit vagy mit együtt. Most jókat röhögünk rajta, akkor én haragudtam magamra persze. Te is fogsz magadra haragudni, bár másért. Túl korán teszed magad olyan helyzetbe amit nem is szeretsz, és nem is muszály. Beszéljétek meg, legyél őszinte mindennel vele szemben. Mondd csak meg, hogy hát bevallod neked ez még kicsit sok így, ez az egész. Adj magadnak magatoknak a héten pár napot, hogy melyik az amikor hazamégy. Bár azért anyud se érezze, hogy kihasználod. Vagy költözz haza egy az egyben. Ha már nem vagy vele őszinte, ez csak egyre rosszabb lesz. Mert egyre fáradtabb leszel, szomorúbb, majd ha a gyerekek is jönnek, az már a csúcs lesz, ami gyönyörű, de komoly feladat. Legyél őszinte, csak úgy tudja ő is magát mihez tartani, és elfogadni, vagy sem. Ne szenvedj máris, nem muszály !
Együttérzek veled:)
Mi a férjemmel az összejövésünk másnapján összeköltöztünk. Azelött szó szerint semmit nem csináltam, csak buliztam, ittam, otthon se voltam egész nap. Anyám se várta el, hogy besegítsek, engem meg nem érdekelt. Ergo, azonnal kellett összekapnom magam, nehogy úgy tünjön, hogy életemben nem nyúltam pl.mosogatószivacshoz meg felmosórongyhoz. Hát, mit ne mondjak, pokoli nehéz volt. Akkor én is úgy éreztem, hogy ezt nem akarom!!! Viszont mivel 3 hónap után azt mondta szeretne tölem babát, attól kezdve úgy éreztem mégis van értelme annak, amit csinálok, hiszen ha egy férfi ezt felhozza, akkor mégis megfogtam valamivel, plusz nem hátrány a gyerek szempontjából sem. Aztán egyre könnyebb lett, ahogy telt az idö, fokozatosan beletanultam mindenbe.
Ne aggódj, el fog múlni ez az érzés.:) De ahogy egyik válaszoló is írta, hogy ne csinálj meg mindent, hiszen te is dolgozol meg ö is, felesben kellene ezt megosztani. Hozzá fog szokni, mert ez így kényelmes, neked meg nem lesz egy szabad perced sem. Maga a házimunka megszokása csak idö kérdése, csak tényleg ne vállald túl magad:)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!