Mi van velem? Minden nap szomorú vagyok és sírok.

Köszönöm a gyors válaszokat, jó ötlet a titok, láttam már, eszembe se jutott hogy meg kéne újra nézni, biztos jót fog tenni.

Dolgozni még annyira nem tudok(állandóan) mert tanulok, 18vagyok.

De tényleg annyira el vagyok keseredve, barátnőim nincsennek, ami az én hibám, mert bezárkózok.

Nem rég tudtam meg, hogy van a hpv vírusom, emiatt is idegeskedek.

Tegnap párom anyukája elég ideges volt(nem miattam) de engem küldött el, többször mondta hogy menjek el, úgy hogy oda se fogok többet menni, ennek is nagyon örülök, félek hogy még őt is elveszítem.

Most hogy ennyire magam alatt vagyok előjön az összes múltbéli fájdalmam, az hogy 2éve megerőszakoltak, vagy hogy anyukámmal nem olyan a kapcsolatunk 4éve mint volt, mert van neki egy barátja, és megváltozott tőle.

Kezdek attól félni hogy depressziós vagyok vagy valami idegrendszeri gond. Eddig bírtam ezeket a dolgokat, de most egy jó hónapja vagy még több már mindennaposak ezek, már nincs olyan nap amikor azt mondhatom hogy na ma boldog vagyok. Nem örülök semminek.

Lehet az is elég lenne ha lennének barátaim és kikapcsolódhatnék, de ha a párommal nem találkozok akkor nincs más(persze az ő barátai..de az nem olyan mintha nekem lennének). A lényeg hogy nem magamtól vagyok boldog hanem más által.

És vonzom sorozatba a rosszat.

2előfizus telefonom van, az egyiket tegnap anyu mondta hogy elveszi ő kifizeti a tartozást, és utána az övé lesz, a másikra ma jött sms hogy holnap kikapcsolják.

Köszi a linket.

Lehet, hogy tényleg annak a hatása, pedig próbálom elnyomni magamba, még igazán nem beszéltem róla, képtelen vagyok, pedig lehet az kéne. És ha csak 1 gondom lenne..de így hogy most ilyen sok lett hirtelen, és nagyjából egyik ellen se tudok tenni, így nagyon rossz. És rettentően félek, hogy őt is elveszítem magam mellől. Nagyon szeretem, és tudom magamról hogy nem ilyen vagyok. Persze a 2évvel ezelőtti én meg főleg más volt. Optimista voltam, örültem mindennek, ha valami rossz volt akkor se lett tőle rossza a napom, láttam a jó oldalát. Most meg szinte csak a rosszat látom, elvagyok fáradva, már annak se örülök aminek eddig örültem. Néha elfelejtek enni is.

Gondoltam rá hogy szakember kéne, most fordult meg a fejembe, mert eddig azt hittem hogy csak ilyen napom van..de ezek már nem napok, nem hetek, ez már állapot.

Tudja ezeket a barátom, de nem beszélünk úgy a dolgokról, ahogy nekem az jó lenne. Szükségem lenne órákig beszélni, mert már régóta magamba fojtom az érzelmeimet, és csak a tényeket mondom, de az hogy mit érzek, vagy hogy ezek milyen hatással vannak azokat nem.

Nagyon szépen köszönöm Nektek hogy írtok, és hogy ilyen segítőkészek vagytok.