Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Jogos a lelkiismeret-furdaláss...

Jogos a lelkiismeret-furdalással való zsarolás?

Figyelt kérdés

A történet annyi, hogy most vagyok 18 éves lány. Lélekben még nagyon gyerek, de szerintem soha nem is fogok felnőni (legalábbis remélem). A szüleim örökbe fogadtak annak idején, és mindent megadtak nekem, amire csak szükségem lehetett. A zenei pályán is így sikerült elindítaniuk, hogy először zongorán tanultam (a mamám házában van zongora), aztán hegedűn tanultam/tanulok, és gitáron is valamennyire. A zongorát mamám szerette volna, hogy tanuljak, és onnantól kezdve nem álltam le, először csak az iskolai hangszereken, utána otthonra is sikerült szereznem, és azokon játszottam. Közben benne voltam az énekkarban, és emellett mindig 4 fölötti átlagom volt, mert a szüleimnek nem szerettem volna csalódást okozni, és ezt ők is nagyon jól tudták.

Szóval most az érettségi évében nagyon ott van a továbbtanulás, és az, hogy én zenét szeretnék tanulni. Ez nem olcsó dolog, de valahogyan összeszedném rá a pénzt. A szüleim viszont sehogy sem hajlanak rá. Nem tudom, miért. Amikor kicsi voltam, mindig azzal győzködtek, hogy ugyan már, a családban senki sem énekel/zenél, honnan örököltem volna tehetséget? Aztán most, hogy már tudom, hogy mi a helyzet a származásommal (akarom mondani nem tudom honnan származom), elképesztően zsarolnak, azzal, hogy ha nem lettek volna ők, akkor egy árvaházban növök fel, és igazán megtehetnék annyit, hogy a kedvükért nem vesztegetem ,,hülyeségekre" azt a ,,jó fejemet". Ők ugyanis egy orvost szeretnének maguknak (árban kb. ott van, mint a zenei, és itt lehet, hogy nem vesznek fel államilag támogatottra, mert fizikából-kémiából alig voltam négyes, mindig javítóztam év végén).

A másik oldalon pedig ott van, hogy ez az én életem, az én álmom. Megéri boldogtalannak lennem (nem szeretnék orvos lenni, nagyon nem, a vér látványától is rosszul vagyok) azért, hogy őket boldognak lássam? Nagyon szeretem a szüleimet, és nem szeretnék nekik csalódást okozni, de azt sem szeretném, hogy olyannal foglalkozzak egész életemben, amivel nem szeretnék. Szép dolog embereket gyógyítani, de egyáltalán nem nekem való, és én inkább zenélnék.

Köszönöm, hogy végigolvastad!


2010. dec. 22. 18:46
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
100%
Nézd a másik oldalról. Ha a szüleid azt akarják, hogy örök életedben boldogtalan légy (mert az életed nagy részét a munkahelyeden fogod tölteni), akkor ők nem szeretnek igazán.
2010. dec. 22. 18:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:
100%
Pedig,ha a szüleid valóban szeretnek,akkor a te àlmaidat kell,hogy tàmogassàk.Beszéld ujra és ujra àt velük.Aki valóban hajlik a zene irànt,abból nem lehet orvos,vagy talàn ki tudja?
2010. dec. 22. 18:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
77%
Undorító. Mintha szívességet tettek volna neked azért, hogy "kihoztak" az árvaházból.Képtelenek élni hagyni egy embert, mert bennük nincsen rend. Csak azt tudom tanácsolni, hogy legyél erős,és ne hagyd magad, csináld, amit az utadnak érzel. Hidd el, hazugságnak fogod érezni az életed, boldogtalan leszel és meggyűlölöd őket teljesen. Akkor teszel jót nekik, ha járod az utad, ugyanis ha nem így teszel, valóban megutálod majd őket, ami nekik rosszabb lesz.
2010. dec. 22. 19:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
96%
Az örökbe fogadáskor nem kötöttetek üzletet, hogy a nevelésért cserébe ők döntsenek a továbbtanulásodról...
2010. dec. 22. 19:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 anonim ***** válasza:
100%
Tanulj zenét, ha ahhoz van tehetséged és affinitásod. A "legyél hálás amiért kihoztunk az árvaházból" típusú beszólások pedig az ember agyába örökre beleégnek. Innentől kezdve oda az irántuk érzett tisztelet.
2010. dec. 22. 20:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:
100%
Az előző vagyok. Hozzátenném, hogy aki nem tud tisztességesen gyerekből embert nevelni, az ne vállaljon ilyesmit. Hagyja meg az ilyet olyannak aki nem fojtja meg azzal az utódait hogy a saját életét akarja vele újrakezdeni.
2010. dec. 22. 20:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:
100%

Bár nem fogadtak örökbe, nálunk is az orvosi pálya volt preferálva. Mivel elmondtam nekik, hogy nem tudnám szívvel-lélekkel csinálni (és láthatóan hülye voltam a reál tárgyakhoz), végül engedtek. Most nyelvi vonalon tanulok, mert az jól megy és szeretem is.


Orvosként ott húznám a számat egy-egy beteg felett, hogy betojt, büdös (beteg emberek azok, ha fel kell tárni egy testet, az se virágillatú). Ehhez a munkához elkötelezettség kell, ami bennem nincsen meg. A betegeknek is jobb, ha nem egy hozzám hasonló hozzáállású ember lenne az orvosuk.

Meghagyom azoknak, akik szívből csinálják és szeretik.

2010. dec. 31. 10:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 anonim ***** válasza:
100%
Az utolsó bekezdésed, így ahogy van, elmondtad már nekik? Mert ha igen, akkor passz, akkor nem tudom, hogy miért nem értik meg.
2010. dec. 31. 12:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 anonim ***** válasza:

nem lehetne mind a kettőt bevállalnod?

Hiszen ha 18 vagy nem szólhatnak bele nagykorúságod miatt

2010. dec. 31. 16:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim ***** válasza:
Nem,nem jogos és amit a szüleid mondtak/tenni akarnak nagyon csúnya dolog...Te nem kérted,h.örökbe fogadjanak...nem is értem hogy lehetek ilyenek...nagyon sajnállak.Az ámaidat soha ne add fel!!!
2010. dec. 31. 16:09
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!