Miért vetik meg és nézik le az éretlen vagy későnérő férfiakat?

Örök közhely, állandóan jelenlévő tipikusság, hogy a férfiak túlnyomó többsége későnérő, ő jól elvan a szülői hÁzban, nem vonzza őt a nagybetűs F-E-L-E-L-Ő-S-S-É-G, ami a komolyabb párkapcsolatot és a gyerekvállalást illeti. Namármost ezek a férfiak eltérő genetikai állományuktól függenek, tehát kvázi nem tehetnek róla. És ennek ellenére a nők, meg a nemtől független idősebb okoskodók mintegy megvetik, lenézik az ilyen pasikat. Nem rávezetik őket, netalántán erőfeszítéseket tennének a dolog vonzóbbátételére, hanem még a pofijukba is dörgölik, hogy milyen elvárásoknak kellene megfelelni, és fújpiha, hogy ők nem olyanok.

Én is ffi vagyok, részben kicsit olyan, mint a fenti példa. Komoly, 12 éve tartó párkapcsolatban élek korrektül, de gyerek nincs még. És igen, a mai napig is kicsit szorongással tölt el a majdani apaság gondolata.

De azért az sértő volt nekem, amikor még a húszas éveim legelején beszélgettünk az idősebb szomszédnénivel. Én lelkesedtem, hogy hogy szeretnék egy sportkocsit, egy igazi P.....E autót stb. Erre ő: "mitmajdnekedporse, majd gyerek lesz és itt fog ám totyogni...!!!" Mindezt olyan hangvétellel és stilisztikával, ami abszolút nem teszi vonzóvá az ember szemében a nagybetűs FELNŐTTESSÉGET.

Ezeket a gondolatébresztéseket csak azzal a céllal írtam le, hogy elgondolkoztassak mindenkit, hogy talán nem egy normális, felvilágosult hozzáállással, rossz helyett jóindulattal kellene kétirányú párbeszédet folytatni az arrogánskioktatás és az ellenszenveskedés helyett? Vagy legalább annyi felvilágosultséggal, hogy a későnérés nem egy bűntett, csupán félelem vagy vonakodás az újtól, a kötöttségektől, mely érzésen átsegíteni kéne a férfipalántákat és nem cseszegetni.