Hogyan tudnám 'lesz*rni', elfelejteni, amit a volt barátnöim tettek? Szerencsére már csak fél év van hátra, mert 8. -as vagyok, és most felvételizek!

Nyugi, lesz még ennél nagyobb problémád is az életben...

Ha okos vagy, tanulsz az esetből, és nem adsz okot többé arra, hogy pletykát generáljanak mindenféle rosszindulatú emberek. A pletyka semmire sem jó, legegyszerűbb, ha diszkréciót tanulsz, és nem kotyogod el mindenkinek, mikor mit láttál. Azt hiszik, hogy szerelmes vagy a srácba? Higgyék csak: ez miért zavar téged? Az igazságot csak te tudod, a többiek meg pletykáljanak...

Á, ne törődj vele, mit beszélnek. Pár nap alatt elül a dolog. Egy hónap múlva megint ugyanolyan kapcsolatban lesztek, mint ezelőtt.

Az élet tele van megalkuvással. :) Az ember nem választhatja meg az osztálytársait, a meglévőkből kell kihozni minél többet. Ha ilyenek, akkor ezután ne add ki magad annyira, de hát attól még barátkozhatsz velük. Próbálj úgy beszélni velük, mintha mi sem történt volna, ha pedig szóba kerül az a bizonyos eset, mondd el a te verziódat.

Semmi gond, fel a fejjel, örülj neki, hogy már csak pár hónap :-)

Én tanárgyerek voltam, és amiatt piszkáltak, mondhatom, "okosok" voltak, persze, engem is zavart akkor a dolog, de aztán eltelt az idő, volt, aki megkomolyodott, sőt, képzeld, pont az köszönt rám egyszer (sok évvel általános után) a városban, és egész normális volt, aki általánosban a szemembe mondta, hogy "ő utálja a tanárgyerekeket", ehhez képest 180 fokos fordulatot tett, úgy tűnik, benőtt a feje lágya. :-)

Szia! Szekálni még szekálni fognak egy darabig, de mivel minden csoda három napig tart - ahogyan azt fentebb is írták -, ez a téma se lesz örökké "toppon".

Velem általánosban történt egy ennél százszor kellemetlenebb dolig. (Persze, ezzel nem a te bajodat akarom kicsinyíteni, csak meg szeretnélek nyugtatni, hogy hülyébb dolgok is vannak, amik csak ideig-óráig adnak okot a cikizésre.)

Nagyon rosszul éreztem magamat az osztályomban, egy barátnőm volt csak, a lányok nagy részével nem volt közös beszédtémánk, a fiúkkal csak köszönőviszonyban voltam, a legtöbbük utált :( Soha nem adtam konkrét okot az utálatra, csendes voltam és visszafogott, de őket éppen ez idegesítette bennem, és folyton piszkáltak, mert idegesítette őket, hogy - az ő szavaikkal élve -"túl feszült" vagyok. Egy nap nem jött az oszt.főnök órára, és beküldött egy másik tanárt helyettesíteni. Az a tanár persze messziről elkerült minket :(, az osztály magára maradt, a fiúk meg kitalálták, hogy üljünk néma csendben, és aki leghamarabb megszólal, azt megverik.

Egy lány - akivel nem is voltam túl jóban, szóval máig nem értem, miért épp nekem - írt egy levelet, amiben az volt, hogy utálja a fiúkat, milyen szemetek, stb. Válaszoltam rá, beleírtam ezt-azt (kit utálok, miért), visszaadtam neki, és ez így ment pár körön keresztül, aztán egyszer az egyik fiú észrevette a levelet, kitépte annak a lánynak a kezéből és felolvasta.

... Háááát, ne tudd meg! Okozott pár álmatlan éjszakát, szabályosan gyűlöltek miatta, és még egy hónappal később is előkerült a levél, ... de aztán az ügy szépen elaludt.

És tudod; nem bánom azt a levelet, mert minden gondolatomnak, aminek ott hangot adtam, valóságalapja van, nem ok nélkül utáltam azokat az embereket, akiket utáltam. Nincs bűntudatom - hiába próbáltak bennem azt kelteni -, és nem hiszem, hogy bárkinek is magyarázkodnom kellene az ott leírtakért.

Ez a történet persze más jellgű kicsit, mint a tiéd, de a lényeg csak annyi, hogy rosszindulatú emberek közé kerültem, akiknek a levél megszületése előtt számtalanszor megaláztak és provokáltak, majd pedig kétszínűnek és árulónak neveztek, amiért rossz véleménnyel voltam róluk. Én soha nem tekintettem magamra kétszínűnek, mivel egyszer se mondtam, hogy a barátjuk lennék, és soha nem dörgölőztem senkihez, akit aztán hátba támadtam volna. Tudtam, hogy semmit nem követtem el, és ennek fényében nem vádoltam magamat semmiért.

Ha te tudod jól magadban, hogy nem vagy hibás semmiben, nem vagy pletykafészek, mások ferdítették el a "sztorit", akkor emelt fővel menj végig a folyosón, hiszen a lelkiismereted tiszta lehet. Az ügy meg előbb-utóbb elalszik, hidd el!