Halt már meg közeli hozzátartozótok? Mit csináltatok, hogy ne fájjon annyira?

Négy éve halt meg édesanyám. Akkoriban egy olyan ismerosomre támaszkodtam, aki egyáltalán nem volt megérto, ezért nagyot csalódtam benne.

Tavaly rátaláltam életem párjára és a fokozatosan növekvő összetartozás érzése szinte teljesen elmulasztotta a gyászt. Rengeteget köszönhetek ennek a kapcsolatnak, mert nagyon komoly tamaszai vagyunk egymásnak.

Mivel már édesanyám nem el, azt a mértékű szeretet adagot a páromnak juttatom, amit neki szánnek. Így a hiányérzetem erősen csökken, eltörpül. Az élet ezt hozta és én nagyon hálás vagyok most ezért a szerencsés sorsforduloert.

Ja, és nagyon csúnyán végzett vele a rák (anyukámmal.) Csont és bőr volt a végén és csak szenvedni tudott.

Az elogyasz szakaszain én is vegigmentem. Azt gondolom, 13 év kőkemény siralomvolgy után már bőven megérdemeltem a mostani boldogságot.

Úgy múlt el a fájdalmam, hogy nagyon mehero

Elküldte előbb.

Szóval úgy múlt el a fájdalmam, hogy nagyon megértően viselkedett velem a párom. Fáradhatatlanul vigasztalt, ontotta a humoros poénjait.

17es válaszoló voltam.

Ez három évvel volt a haláleset után. Akkor már akárhogy nézzük, nem olyan túl friss a gyász.

Akkor már viszonylag könnyebben oldódtam, hiszen nem sokkal előtte egy másik férfi ismerősöm is nagyon megértő volt (ügyvéd.)

Én szimplán időt adtam magamnak. Kelleni fog, hogy ki tudd sírni, meg tudd emészteni, hogy ő már nincs, könnyebb neki, hogyha nem szenved már tovább.

Sokat tud segíteni ha van valaki akivel tudsz beszélni róla, ha nem annyira jó a kapcsolatod a többi családtaggal akár pszichológust is felkereshetsz gyászfeldolgozás miatt.

Szerintem természetes, hogy valaki halála után nem vagyunk teljesen önmagunk, nem teljesítünk olyan jól, mint előtte - ebből a szempontból is legyél türelmes magaddal.

Nekem dédimamám 17 éves koromban halt meg, nagyon jó volt a viszonyunk, de már sajnos sem fizikailag sem mentálisan nem volt jól. (Rák+ Alzheimer) Én az utolsó pár hónapban próbáltam minél több időt tölteni vele, a halála után pedig elkezdtem futni. (Magam sem tudom, hogy miért futottam, mindig is utáltam, de a testmozgás tényleg segít, hogy egy kicsit jobban érezd magad.)

Szerintem ez attól is függ, hogy hirtelen (balesetben) hal meg, vagy betegség után.

Mindkettőben volt részem.

Nem volt könnyebb, amikor a beteg hunyt el.

Telt az idő és jobb lett. Ha lehet ilyet mondani, hogy jobb.

Édesanyám halt.meg 4 éve, a 26.szülinapom előtt. Klisé, de tényleg az idő. Nem lehet átufrani a fájdalmat, a gyászt, a szenvedést amit a hiánya okoz (nem is kell), meg kell élni. Ahhoz, hogy rendben fel tudd dolgozni, majd el tudd fogadni hogy nincs, ezen át kell menni sajnos.

Tölts vele annyi időt amennyit tudsz, legyetek mellette végig, érezze a szereteteket, mást nem tudsz csinálni.

Kitartást kívánok és sok erőt!