Mit lehet ilyenkor mondani? Még én is kikészültem.

Egyes körökben még ki is nézik, kibeszélik, aki nem sír egy temetésen, ez főleg falun van így. És tényleg nem felesleges, nagyon is hasznos kisírni magunkból a gyászt, de aki ezt mondta neked, az nem arra értette, hogy azért felesleges sírni, mert az egy felesleges dolog ilyenkor, hanem csak azt akarta vele mondani, hogy "nyugi, neki már jó így, jó helyre ment"... Hát nem tudom, mennyire voltam érthető, csak azt akartam mondani, hogy nem teljesen úgy értette az illető, azt a félmondatot ne vedd így a szivedre!

Részvétem a fiú miatt :(

Hát én szerintem semmit nem mondanék, csak megölelném a nagybátyám. Nem is vagyok a szavak embere, meg szerintem elég gázak ezek a részvétnyilvánítások, még ha szívből jön, akkor is.

Én is csak egy temetésen voltam, a nagyapámén, de akkor nem sírtam. Mivel nem vagyok az a sírós típus, inkább magamba fordulok és hagyjanak engem békén. Engem konkrétan zavart a sok részvétnyilvánítás, ráadásul közben azt láttam az emberek szeméből, hogy milyen érzéketlen vagyok, hogy nem is érint meg a dolog. Innentől csak üres szavaknak éreztem, amit mondanak.

annál h őszinte részvétem nem tudsz többet mondani és megöleled.

sajnos számtalanszor kellett már részvétet nyilvánítanom illetve halálhírt közölnöm. és mindig nehéz.( főleg h én ha zavarba vagyok kuncogok na ebben a helyzetben iszonyat erőlködés volt h megfékezzem. )

Én már sajnos sok temetésen voltam és sok halálhírt fogadtam. Én nem tudok akkor sírni, amikor meghallom a hírt csak a temetésen jön ki rajtam. A legelső alkalom amire emlékszem, amikor a mamám meghalt emlékszem, hogy kifejezetten zavart, hogy minek sír apám, aztán a temetésen én zokogtam a legjobban, mert akkorra tudatosult bennem a tény, hogy itt a vége. De ha kisírom magam, akkor megnyugszom és boldogan emlékszem vissza a jó dolgokra, amit együtt éltünk át.

Mondani meg csak annyit tudsz, hogy őszinte részvétem, és valóban érezze a tekintetedből és a gesztusaidból, hogy így gondolod és érzed.

Szerintem elég ha azt mondod: részvétem.

Közben esetleg megsimíthatod az illető vállát, hátát vagy megfoghatod kicsit a karját. Biztos érted hogy gondolom.

Nem bántásból, de ha 15 éves vagy akkor te még gyereknek számítasz, tehát nem nagyon kell neked ott semmit sem mondani. Ha nem mondasz semmit az sem akkora tragédia.

Főleg, hogy annyira nem is volt közeli rokon, nem igazán ismerted.

Ennek ellenére ha majd úgy érzed kimondhatod, amit gondolsz. Úgy értem ha lesz olyan, amit nem bírsz magadban tartani ezzel kapcsolatban.

Egyáltalán nincs azzal gond, ha elsírod magad.

Én pl. sosem sírok, szóvá is teszik. Nem értik, hogy nem tudok a dolgon változtatni. Olyanról még nem hallottam, hogy valakit azzal csesztettek volna, hogy sírt egy temetésen. :)

szerintem támogasd a nagybátyád öccsénk a fiát, ami elvileg a te unokatesód is. talán több időt tölthetnél vele, és elmondhatnád neki, hogy átérzed a helyzetét.

nagyon empatikus személyiség vagy.

21/L