Szeretném ha párommal egyformán részesülnénk a házimunkából, ez miért baj?

Rájöttem közben...

Azok a nők, akik it sírnak, hogy a férjük is csináljon valamit, meg rabszolgáznak jobbra-balra (anélkül, hogy ismernék a szó jelentését) egyszerűen FÉLTÉKENYEK a párjukra.

"Mi az, hogy ő leülhet tévézni én meg nem?" címszóval...

Aki azt szajkózza, hogy milyen lusták vagyunk, meg töketlenek a férfiak.

Azért megnézném mit reagálnátok arra, ha a csemete fogzik, nem lehet vele mit kezdeni, 8órában üvölt nurofen és egyebek mellett, nem alszik... Elkezdesz takarítani, ami nálam 30perc, és ehetsz a padlóról, de a hisztik miatt nem tudsz haladni, mert szökik a kicsi, és nyúz téged... Sikerül 4-5óra alatt végezned, közben babázol, és semmi sem jó, ha felveszed babusgatni felkapcsolja a hangerőt, ha leteszed pláne, ha bezárod a wcbe, kamrába, karámba üvölt, hulla... Az idegeid tropák már, mert szr anyának kezded érezni magad, hogy egy hlye fogzást sem bírsz enyhíteni, és mire csillog a lakás, minimalizálod a gyerek által okozott "károkat" a drága férjed sáros cipővel bebaktat a nappali szőnyegére, leteszi a popóját, és üti a mellét én vagyok a férfi, adj enni... Ezek után te megsimogatod a fejét, tálalod a vacsit, és mint egy hlye robot felmosol porszívózol a hátadon a gyerekkel, úgy, hogy nem tudod mit tegyél, nehogy őlordságát az evésben az apahiányos gyerkőc megzavarja... Na ne.

Apósom ilyen, drága fia követendő példának ezt látta. Számomra ez nem ffias viselkedés, hanem BUNKÓ.

A kölcsönös tisztelet része, hogy megbecsüljük a másik munkáját. Én kitakarítok, de akkor ő tartsa az otthonát rendben, tartsa meg a rendet. Itt nem a leesett kenyérmorzsáról van szó, hanem a direkt dolgokról.

Nem hiszem, hogy töketlen akkor a pasi, ha tudja, hogy a szennyesnek a szennyes tartóban a helye, és nem a földön. Én sem vitetem ki az elhagyott bugyimat vele, hanem érte jövök, akkor ő is tudja megfogni az alsóját, ennyi.

Ha néha azt az egy egy tányért elmossa vacsi után, ez egy gesztus.

Egyébként annyi a lényeg, hogy az ember egy életképes nem eltunyult pasit találjon meg társnak. Ki, mit mond, nem számít, az a lényeg, amit a 2 ember aki a kapcsolatban van gondol és tesz.

Jópár éve, ugyanezek a nők, akik szerint a takarítás, ilyesmi női munka, szidták azokat a nőket, akik a szavazati jogért és a tanulhatásért küzdöttek.

Abban mi a féltékenység, ha az emberek egy részét zavarná, ha olyan lenne a társuk aki összeségében sokszor fele annyi munkát végezne mint ő?

Ha betegen azt szereti, és várja el, hogy akinek fontos az ne ugráltatja, hanem segjti a gyógyulását.

11 gyerek mellet dolgozott is valahol?

11 gyerek közül meg a nagyobbak segítenek a kisebbeknek sok mindenben, tehát ha a szülők jól nevelik a gyerekeket, segítő társuk is lehet sok mindenben.

"Mi az, hogy ő leülhet tévézni én meg nem?"

szerinted ez miért nem jogos kérés?