Hogyen kezdjek el "leválni" anyukámról?

A szülőkről leválni többszereplős játszma, kell hozzá anyukád is, aki szintén, ha nem is arra törekszik, hogy leváljatok egymásról, de legalább hagyja a te próbálkozásaidat. Jelen esetben még nem hagyja. Türelemmel kell lenned, de közben nem feladnod. Pl. ezt az utat az USA-ba (amit, ha jól értettem, nem úgy kínáltak fel neked, hanem egy prospektusból választottad, tehát nem ez életed elszalaszthatatlan lehetősége) lecseréled valami könnyebben emészthetőre, pl. nyelvtanulás Angliában, Máltán, stb.

Az, hogy a Balatonra nem enged vagy koncertre, hát, megértem, nem feltétlenül maradiság ez... gyenge érv, hogy bárhol máshol is történhet veled valami. A bizalmát kell megnyerned, hogy bár történnek rettenetes vagy tragikus dolgok fiatalokkal koncerteken, de ahhoz "olyannak" is kell lenni.

Nem szabadszellemű vagy te, csak kamasz :D

32/n

Az a helyzet, hogy ez nem így működik. Nekem is annyi idős gyermekem van mint te. Nagyon nehéz korban vagytok. Ha ránézek a fiamra sokszor még mindig az én okos kicsi fiamat látom benne, aki régen volt. Nagyon nehéz elfogadni, hogy szinte felnőtt már.

Én azt tudom tanácsolni neked, amit a fiamnak is. Ha azt akarod, hogy felnőttként kezeljenek, viselkedj is úgy! Vállald a véleményed, a tetteidért a felelősséget! Akkor leszel majd igazán nagylány, ha a szüleidet nem gyerekes hisztikkel próbálod meggyőzni, hanem észérvekkel, okosan. Amíg valaki csak hisztizni tud a dolgokért, addig bizony gyerek és ha az én fiam is ilyen volna, akkor én sem engedném el, pedig nem vagyok maradi szülő.

Mindazonáltal az a mondat, hogy "Nem, és kész!", illetve a "Mert azt mondtam" kifejezések hiányoznak a szótáramból. Mindig mindent megindokolok, hogy miért nem engedem a fiamnak egész kicsi kora óta. Egyébként olyan is előfordult már, hogy sikerült észérvekkel meggyőznie.

Anyukád alkalmatlan az anyaszerepre az alapján, amit leírtál a kapcsolatotokról, hogy megaláz, kinevet, megüt.

Valószínűleg ő sem tudná megmondani a tényleges okát, hogy miért viselkedik így veled. Vélt félelmei nem engedik racionálisan gondolkodni, téged pedig nem tekint embernek (sem felnőttnek, sem gyereknek), ez látszik a "Csak mert én azt mondom" típusú válaszaiból. Lehet, hogy kezdetben nem ezért szült a világra, de mára már úgy kezel, mint a tulajdonát, az egyetlen élőlényt, akit utasítgathat, akivel azt csinálhat, amit akar... Ez egy pszichológiailag leírt jelenség, különféle fokozatai vannak. Mint ahogy az is, hogy előfordulhat, hogy a gyerek és a szülő jellemileg nehezen összeférhető. Hogy mit tudsz tenni ilyen esetben? Hát, jó kérdés...