Tényleg nekem kellene bocsánatot kérnem anyámtól?

Tegnap anyu már be volt rúgva, mire hazaértünk a barátommal. Kérdeztem tőle, hogy be lett-e hozva amit apu vett a boltban, hogy tudjunk vacsorázni. Mondta hogy nem, mi meg ki akartunk menni a kertbe. (Kb 80m-re van a kertünk). Mondta hogy ő kimegy, mert neki van kulcsa, és az ajtó már be van zárva (apukám kint aludt). Ő kiment, mi meg hazajöttünk. Anyu hazaér, és elkezd üvölteni, hogy ő lemaradt a Barátok köztről, mert én lusta vagyok, hogy nem voltam képes kisétálni a kertbe. (A barátom előtt hisztizett, pedig ő is hallotta, hogy anyu ajánlotta fel, hogy kimegy). Jól összekaptunk, én próbáltam ellökni magamtól, ő elesett és beverte a fejét. Utána nem tudott felállni, beverte a fejét mégegyszer. Miután bement a szobájába, felhívta a barátomat telefonon, hogy menjen át. Átment, azt mondta kérjek bocsánatot. Anyu idejött, ordibált, majd kiment apuért a kertbe.

Egész este sírtam, hogy hogy alázhatja meg magát és engem ennyire. Úgy gondolja hogy azért mert ő az anyám, joga van részegen megaláznia? A barátom szerint bocsánatot kellene kérnem. Nekem valahogy nem megy. :(

Már a részeg,drogos, ingyenélő szomszédunk is mondta, hogy látta anyut tegnap, hogy mennyire be volt b*szva. :(

(Reggel levittem a kutyát, akkor találkoztam vele. Estére az egész ház erről fog beszélni)

És persze azt vágta a fejemhez, hogy ez az ő lakása, el lehet költözni. Lenne hova mennem, de a kutyámat nem vihetném, és nem akarom itt hagyni. Így maradok.

Alig bírtam aludni, csak folyamatosan sírtam, hogyha nem az előszobában esik el, hanem a szobában, és rossz helyre üti a fejét, nagy baj is lehetne belőle.