Nektek sokat jelent, hogy milyen származásúak vagytok?

Így, ahogy leírtad, nem. Teljesen irreleváns, hogy mit csináltak azok az őseim, akikről azt se tudtam, hogy léteztek. Nem befolyásolja a jelenlegi életem.

A közvetlen családom, szülők, nagyszülők viszont fontosak. Bennem ezért fel se merülne például az, hogy ha például kiderülne, hogy a távoli őseim mind olaszok, akkor olasznak tartsam magam. Magyar vagyok, ide születtem, itt nevelkedtem, a családom is magyar. Nem hiszem, hogy tudnék másként gondolkozni. Főleg hogy tudom, hogy nincs olyan ember ma Magyarországon, akinek ha elég messze mászunk vissza a családfájában, ne lennének külföldi ősei.

Nekem sokat jelent. Engem például még az is érdekelne, hogy kik voltak előttem a családfába visszamenőleg. Nem sokat tudok, de nagyon szeretném tudni, akár az 1900-as évek elejéig is. :)

Igazat adok abban is, hogy a vér nem válik vízzé. Ez igaz. :)

Az én családom ősei is Szlovákiából jöttek Magyarországra :)

Én külföldön élek. Az amerikaiaknak általában azt mondom hogy európából vagyok, a bevándorlóknak pedig azt hogy Magyarországról, de még sose éreztem hogy ezért lenézne valaki. Egyébként se hiszem hogy számít, mindenki egyenértékű, a dél-amerikában élő indiának, az afrikai négerek, és mi európaiak is csak emberek vagyunk.

Az a kérdés viszont felmerül bennem, hogy akkor nincsenek is amerikaiak, csak angolok? hiszen ők jöttek ide, kiírtottak az igazi népet, az indiánokat akik itt éltek, és elnevezték amerikának.

De ha egyszer tegyük fel hogy amerikai állampolgár leszek, akkor is természtesen azt fogom mondani hogy magyar vagyok. Nekem nem az számít hogy mi van írva egy papírra, meg az se hogy 500 évvel hol éltek az őseim, hanem hogy MOST kinek érzem magam. Magyarnak születtem, és magyar leszek egész életemben :)

Elég kiegyensúlyozatlan személyiségre vall szerintem, hogy egy kutatás, pár adat olyan emberekről, akiket nem is ismertél elég ahhoz, hogy megváltoztasd az identitásodat. Nem azzal van baj, hogy érdekel a történelem, hogy honnan származol, hanem hogy ezekre nagyobb hangsúlyt fektetsz, mint arra, amiben felnőttél. Egy kiforrott személyiség, akinek gyerekkorában magyarul olvasott mesét az anyukája esténként, aki az apukájával a tévé előtt nézte és szurkolta végig, mikor a magyar sportolók érmeket szereztek egy nagy versenyen, aki az óvodában majd iskolában megismerkedett a magyar népmesékkel, hagyományokkal, irodalommal, történelemmel, aki elalvás előtt magyarul mond imát, annak eszébe nem jutna más nemzetiségűnek vallania magát. Féleg nem csak az miatt, mert valamikor ismeretlen emberek a múltban (az ősei) más nyelven beszéltek.

Kíváncsi lennék mondjuk azért arra is, hogy ha az derül ki a felmenőidről, hogy nagy többségben romák, zsidók, esetleg melegek, hogy most ugyanilyen vehemenciával tartanád-e magad romának, zsidónak esetleg melegnek?!?!

Ja és az állampolgárságnak semmi köze ahhoz, hogy valaki milyen nemzetnek tartozónak érzi magát. Sosem voltam magyar állampolgár, mégsem volt soha kétségem az felől, hogy magyar vagyok. De nem azért, mert valaha a felmenőim azok voltak, hanem mert annak "neveltek" a szüleim, nagyszüleim, tanáraim, barátaim.