Akik após/anyóssal laknak, hogy bírjátok?
Két gyerekünk van, 14 és 2 éves. A férjem hozzánk költöztette az apját, mert nagyon ivott, elhanyagolta magát. Inni már nem annyira iszik, de még mindig olyan büdös, mint egy dög. 2 naponta összeveszünk miatta,hogy zavarja már el fürödni. Ha nincs neki mondva, 1 hétig képes nem mosakodni. Velünk evett, de a nagyobbik gyerek már szólt, hogy ő inkább nem eszik. Ma már én sem ebédeltem inkább. Nem lehet kibírni mellette. Fürdés után visszaveszi a büdös ruhát, pedig most mostam ki a ruháit (hányingerrel raktam a mosógépbe). A kicsi alszik, bejön és hangosan ugat. Mondom neki, hogy csendbe legyen, 2 percig képes kussolni. Ma úgy evett, hogy verte a kanalat a tányérhoz, csörömpölt, pedig 2x szóltam, hogy alszik a gyerek. Fele nyugdíját adja csak le, ami pont a kajára elég, a rezsibe nem száll be. Férjem is már utálja, hiába beszél neki. Se szép szó, se kiabálás nem hat. Én már nem tudom mit kéne tenni. Nincs hová mennie, feleségével elitták amijük volt, az anyós már meghalt az alkohol miatt. Após a férjemmel lakott együtt a férjem lakásában, majd egyedül, mikor vettünk családi házat.
Már nem bírom sokáig. Ti hogy oldjátok meg, hogy jó legyen?
Férj lakását kiadni és a kiadás árából bérelni neki valahol egy szobát. Ha van nyugdíja, akkor ételre meg ruhára biztos futja neki.
Az együttlakás csak akkor lehet kényelmes, ha mindenki alkalmazkodik. Ha ő nem alkalmazkodik, akkor ne lepődjön meg, h ti se vagytok hajlandóak.
Ja, hogy az öreg ráadásul önhibájából bacta el a házát/lakását? Be se fogadtam volna, így meg hogy ilyen igénytelen, pláne nem. Csak szipolyozza a véreteket.
Elhajtanám a csába.
Idős otthonnak járjatok utána. Önkormányzatnál vannak ilyenek, ahol elég ha a nyugdíja 70%-át adja le. Igaz hosszú a várólista, de hátha szerencsétek lesz.
Minél előbb, annál jobb.
Már sokszor végigrágtuk, végig veszekedtük a férjemmel az egészet, már nem vagyok hajlandó vitatkozni se miatta. Mindig azt mondja, hogy bírjak ki még egy évet, aztán elrendeződik a probléma, megoldja, hogy ne kelljen hozzánk bejárnia se, és hogy a kaját vigyem ki neki a saját lakrészébe. Úgy is csináltam, de bejár. Délután aludtunk a kicsivel, fölém állt, hogy "alszol?" Azt hittem, hogy lerúgom. Nagyon rühellem.
Már kérdeztem az idősek otthonát, de nem elegendő a nyugdíja az ellátásra. Hozzá kéne fizetnünk. Nekünk meg van hová tenni a pénzt. Itt a két gyerek. A nagyobbik már divatozik, a kicsinek drága a pelenka, stb. Lehet, hogy gonoszan hangzik, de legalább több pénzt adna, ne lakna itt ingyen, mert ez is idegesít. Amilyen nyugodt természetű voltam, olyan agresszivitást hoz ki belőlem az öreg. Már csak hajszál választ el tőle, hogy leordibáljam. Már kérdezte a férjemet is, hogy miért haragszom rá, mert nem beszélek vele. Férjem mondta neki, hogy legalább a fűtésbe szálljon be pénzzel, a füle botját se mozdítja, úgy csinál, mintha nem hallaná. Mindenki ideges, nem tudom mi lesz a vége.
Na hát én hamar megmondanám a férjemnek, hogy vagy az apja vagy én. Ha nem történne változás, akkor fognám a gyerekeket, és elköltöznék a szüleimhez, vagy bárhová.
Engem így idegileg nem csinálnának ki, mint téged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!