Vannak itt olyan párok, akik jelenleg anyósnál-nagyszülőnél laknak?

Ne haragudj, de tényleg nem tudlak sajnálni. A te példád annyira tipikus, hogy ha másképp nem de mások történetéből tanulhattál volna. Ha már odaköltöztetek, arany tartalékba félre tehettetek volna egy kis pénzt, hogy ha mégsem működik tudjatok lépni. Amit akár most is megtehetnétek.

Írod, hogy van 120 ezer forintotok. Akkor tessék kezdésnek gyorsan egy szobát bérelni, ami viszonylag olcsó. Lehet 2-3 hónapig szobában éltek, de fogtok tudni félre rakni annyit, hogy később albérletbe menjetek.

De ha mindenre csak kifogás van, hogy miért nem tudtok elköltözni, akkor ne sírjon a szád.

Egyébként én nem lakom sem anyóssal sem anyámmal. Pedig mindketten szinte könyörögtek, hogy költözzünk hozzájuk. De ismerem anyámat, akit imádok, de tudom milyen lökött tud lenni néha, és előbb-utóbb balhéznánk is. Anyósomat is szeretem, de ő sem különb. Neki is vannak dolgai amitől a falra mászunk. Ahogy mi sem vagyunk tökéletesek, és lehet mi tőlünk is falra másznának. Így mi albérletben élünk külön.

Az öreglánynak kellett két ingyencseléd, ti meg bekaptátok a horgot.

3 választásotok van szerintem:

-megszokjátok

-megszöktök, vagyis albérletbe költöztök

-buzgón imádkoztok hogy a mama "beadja a végelszámolást" vagy ti húzzátok fel annyira, hogy beadja. Tudom, ez durva, de öreg, benne van pakliban, hogy bármikor feldobhatja a bakancsot.

Mi anyumnál lakunk, de anyum ritka jó anyós. Fiaként szereti a páromat, a párom is anyámnak szólítja, nagyon jó a viszonyuk. Talán azért, mert anyu mindig is fiúgyerekre vágyott :) De csak egyetlen lánya lett, általa meg "fia" is :) Nagyon örülök, hogy jól kijönnek egymással, ritka :)

Ajj ne siránkozz már te is! Ti költöztetek oda, most vagy vállaljátok a következményeit vagy felnőttök végre és élitek a saját életeteket!

Eszem-faszom megáll az ilyen emberektől, akik spórolásképp másnak a nyakára költöznek, de persze mindig az adott kedves, imádnivaló rokon KÖNYÖRÖG nekik, hogy költözzenek oda, aztán kiderül hogy egy kizsákmányoló hárpia...

Ilyen elbaszott kifogásaokkal meg, hogy egy tetves egy szobás lakás nincs 15 kilométeres körzetben, ami még busszal vagy autóval bőven vállalható út naponta, ne gyere.

Aki nem akar, az nem is talál, tudod?

Ingyen ház nincs, mindegyiknem megvan az "ára".

Anyumék is így kezdték. Beköltöztek a dédihez (anyukám nagymamája), hogy már öreg, nem bírja, "tuti" a gyors öröklés.

Hát a dédi, amit lett feladat (amit kioszthatott), hamvaiból feltámadt, mint a főnix és utasította a fiatalokat, hogy mit és hogy kéne tenni a ház körül. Visszaduma nem volt, mert ez még midig az ő háza, mert mér él, és a saját kezével építette. Annyi engedmény volt, hogy amikor mi megszülettünk, akkor az egyik virágos kertet fel lehetett számolni, hogy nekünk legyen helyen hol játszani és még se a tulipánok között üljünk.

A dédi, mikor meghalt, 12 éves voltam...93 évesen

Jó persze az ő háza, de azért szerintem rohadt nagy szemétség az öregasszonytól, hogy odacsábítja az unokáját, hogy segítség kell neki, meg jaj de jól jönne, hogy odaköltöznének hozzá, ráadásul ezt még minden ismerősnek is előadja, hogy ő a szegény vénasszony, magányában mit tegyen, hát segítsen már rajta az unokája végre, így szinte még választásuk sincs, mert ha nem költöznek oda, akkor telezokogja a világot azzal, hogy milyen szemetek, mert szarnak a szegény öreg magányos fejére, utána meg még ő utálja ki őket, meg nem fogja fel, hogy ha már arra vágyott, hogy könnyebbé tegye az unokája az életét, akkor esetleg nem úgy kéne őket kezelni, mint beköltözött kuss a neved cselédeket, hanem partnerként.

Sajnos ez egy tipikus probléma, költözztek el, azelőtt is életetek valahol, valahogy, majdcsak megoldjátok, olyan nincs, hogy nem tudtok elmenni, hát előtte is volt élet. Tényleg szemétség, de ez van.

Azon meg ne lovagolj, hogy az öcsédé lesz a ház, ez azért nem így megy, kezdjük ott, hogy anyád örököl utána, nem ti, meg vannak olyan dolgok, hogy köteles rész, gondolom nagyapád már eleve meghalt, az ő felét már eleve anyád örökölte stb. De, ha úgy is lenne, akkor is mindegy, te képes lennél úgy élni az életed, ilyen szarul, arra apellálva, hogy majd csak felfordul és legalább a ház a tiéd lesz?

Nálunk a családban gondozunk öreget, igaz nem a háza miatt, mert nincs is neki, de már vagy 25 éve "temetjük", volt már ráktól elkezdve mindene, ennek ellenére 97 évesen még mindig egész jól elvan. (Már ahhoz képest, tényleg 25 éve mindenki azt hiszi, hogy nem éri meg a következő szülinapját szegény kis öreg, de eddig szerencsére mindig rácáfolt.)

Szóval lehet utálhatnátok egymást még 25-30 évig, annyi idő alatt meg összehozhattok enélkül is magatoknak egy házat idegbaj nélkül.