A feleségem és az anyám utálják egymást. Mit tehetnék?

Egyszer kérd meg az asszonyt, hogy turkáljon anyukád konyhájában, takarítson az ő lakásában, stb. és akkor beszélhetünk anyukádról is...

Kérdező, ha ennyire leragadtál egy 5 éves gyerek szintjén, a faxért házasodtál, halál komolyan?

Nem véletlen mondom, hogy nemtől függetlenül, aki nem tud leválni a szüleiről, maradjon otthon és ne baxxon ki még egy negyedik, vagy Isten tudja hanyadik fővel...

#12

Én is kamunak érzem.

Nem kell összeveszni. De az a lényeg, hogy férj és feleség közé ne lehessen beállni. Ha a férj valamiben tényleg az anyjával ért egyet, mert szerinte mégiscsak ő csinálja hatékonyabban a mittudomén mosogatást vagy szerinte is talán inkább úgy lenne praktikusabb altatni a gyereket, akkor is mondja meg az anyjának, rendben édesanyám, köszönjük a tanácsot, majd megbeszéljük Mucussal, hogy legyen, de kérlek, hagyd ezt ránk, ez a mi dolgunk. És beszéljék is meg, kettesben este. Jussanak is kompromisszumra, ahogy még annyi mindenben muszáj. De nem kell lealázni egyik felet se, "mert csak abból ért". (Megbeszélésnél meg azt is be lehet látni, hogy ha valami az egyik feladata - mint ez az altatás, ha már ez jutott eszembe :) - és tipikusan az anya kel fel, akkor talán el kell engedned, hogy hogyan csinálja. Szóval ajándék lónak ne nézd a fogát, vagy ha nézed, tessék, csináld te, illetve feltételezzük már a jószándékot arról, akit szeretünk és díjazzuk már az igyekezetet is "szerencsétlentől".)

Ha viszont az anyós sértőt mond (akkor is, ha igaza van mert tényleg odaégett a pulyka, vagy csíkos maradt az ablak, és szerinted is fogynia kellene), azért simán rá lehet szólni, hogy ne bántsa a feleséged, mert te így is szereted. És az a feleség el fog olvadni. Ha viszont csak hallgat, az pont az a szitu, mint amikor a suliban valakik gúnyolódnak a másikon, a haverod meg elsomfordál. Persze nem muszáj beleállni, sokkal kényelmesebb, hogy "intézzék egymás közt", de ha a barátaidtól jól esne, akkor a házastársadtól sokkal inkább.

Szegény pasik, akik így nem anyuci kicsi fiai, hanem a feleség bólogatójánosai lesznek... Nőként mondom, nem vagytok egészen normálisak. Nekem biztosan nem kellene olyan férj, aki akkor is nekem áll félelemből, ha nincs igazam, különben mindjárt mamapicifia minősítést kap.

Nagyon furcsa látni, hogy aki ezt tudja kezelni, az pirospacsit érdemel, aki egy hülye papuccsal akar élni, az meg itt a szupernő.

Anyád nem jóindulatú. Csak nem sikerült gyerek státuszból kinőnöd, ezért nem tudod objektíven látni, hogy rosszindulatú és akarnok. Azaz nem érdeklődik a feleséged iránt és turkál a konyhátokban.

És meg az unokához sem jó.

Szívesen!