Szeretnék papagájt tartani milyet javasoltok?

Tükör/nem tükör: a köpködést tükör nélkül is fogja művelni a kis hullámos. És vissza is fogja enni. Ebben biztos lehetsz. És ez csak egy a millió kórságból, ami érheti, ha nem tartod tisztán a kalitkát. Nálunk 10 évig volt tükre a madárnak és az égadta világon semmi baja nem lett. Nem volt agresszív a tükörtől és velünk is barátkozott, gyakran kiengedtük. Ez a tapasztalat.

Néha játszott a tükörrel, de ezt megtette akár a faágból kiálló bütyökkel, vagy akár az ujjainkkal is, bármivel. Persze ha ott hagyod a dzsuvát erjedni, akkor nyilván nagyobb az esélye, hogy elkap valami fertőzést.

Sőt, a mostaninak is van tükre (!!!HÚHA!!!) (az előző 10-11 évig élt, sajnos elpusztult, de nem fertőzéstől, hanem megöregedett szegény), ő sem őrült meg, sőt nem is köpködi, csak dumál neki. Egy nimfa lánnyal van egy kalitkában és teljesen jól megvannak. Akkor én most über szerencsés vagyok, hogy egyik papagájom sem örült/fertőződött meg? Biztosan azért szokott kézhez mindegyik, mert rosszul bánunk velük és rossz gazdik vagyunk!

Ha kettőt veszel, akkor valószínű, hogy boldogabbak lesznek, de mint írtam, ott lesz a falka szellem, ha az egyik megijed (éjszaka előfordul, hogy felriad az egyik és akkor vakon repkednek a kalitkában, ami nagyon nem jó), akkor a másik is menekülni fog, szóval nehezebb dolgod lesz a szelídítéssel.

Eddig a legjobb ötlet az, hogy először vegyél egyet, aztán egy két hónap alatt körvonalazódik, hogy mennyire lesz szelíd, mennyire viseled az alapzajt, amit produkál, és mennyit tudsz foglalkozni vele.

Ha nem lesz magányos és tudsz foglalkozni vele, akkor nyilván nem kell tükör. De ha már tépi magát az unalomtól a madár és nem lehet mellé pár, mert már egy madár hangja is kiverte a biztosítékot, akkor a tükör nem ördögtől való. Csak a saját tapasztalataim alapján tudok beszélni.

Aztán persze lehet, hogy van alapja a rémisztgetéseknek. Ha mégiscsak használsz tükröt, akkor gyakran takarítsd (ez hozzátartozik, hogy mi is naponta takarítottuk)! És ne rögtön tükörrel kezdj, mert abban valóban társat fog látni és ezzel elveszíted azt az előnyt, hogy elsősorban veled keressen kapcsolatot.

Ha veszel hozzá párt, lehet, hogy nem fognak kijönni egymással és abból bizony harc lesz. Ha többen lesznek, akkor számolj vele, hogy 24/7 megy majd a csivitelés. Van aki nehezen viseli ezt. A hullámos nem különösebben hangos, de tudnak kárálni, főleg ha ketten tolják egyszerre! Önzőség ide vagy oda, de ha nem tudod elviselni már egy hullámos hangját, akkor kettőtől meg fogsz őrülni és az senkinek sem jó! Ezt a sok szaki elfelejti leírni... Ne feledd, két papagáj, dupla felelősség!

Persze az is kérdés, hogy ki szeretnéd-e gyakran engedni, vagy inkább csak a kalitkában szeretnéd nézegetni. Ha ketten vannak, akkor ellesznek a saját kis világukban, te többnyire csak betolakodó leszel.

Írta az egyik válaszoló ezt a "rád fixál" dolgot. Hát bizony ez egy létező jelenség. Ha zavar, hogy a válladra repül, magot köpköd a körmödre, és a füledbe csipog és mindenhol láb alatt van, mindent meg akar nézni amit csinálsz, akkor bizony jobban jársz kettővel és nézegesd csak őket, ahogy egymással szórakoznak. Mert ha sokat foglalkozol vele, és fiatalon veszed, akkor nagy valószínűséggel "rád fog fixálni", magyarul téged fog a párjának tekinteni.

Minket nem zavart a dolog, aranyos volt. Nálunk a feleségemet nézte ki magának, de velem is ugyanúgy játszott, nem volt agresszív. Köztük is vannak eltérő vehemenciájú egyedek, mindegyik egy külön kis személyiség. Lehet, hogy nekünk szerencsénk volt.

Nyilván az lenne a legegészségesebb számukra, ha rögtön egy falkát vennél, kapnának egy fűthető téli kertet és csak a kaját vinnéd be nekik, lenne szex/falka/buli, nem tolakodnál be az életükbe. De az emberek többsége nem csak ezért tartja a madarakat, hogy nézegesse, hanem azért hogy kialakuljon személyes kapcsolat is.

Ja és néztem a kalitkákat amiket linkeltek, 20.000 ft-nál többet semmiképp se adjál ki kalitkáért (10-12 körül már lehet kapni nagy kalitkát), mert iszonyatosan lehúzás. Inkább normális magra költsd a pénzt, több értelme lesz. Főleg az a szép fa keretes vicces, az lesz az első neki, hogy szét fogja rágni csak úgy szórakozásból, ahol csak éri, akárhogy is van lakkozva, kezelve. De ahogy gondolod...

Ez a "két papagáj, dupla felelősség" elég nagy marhaság (már bocs), inkább fordítva. Ha valaki egy kolóniában élő állatból csak egyet tart, az sokkal nagyobb felelősség, mintha igyekezne kielégíteni a fajtárs utáni természetes igényét a párban tartással.

Ami a zajt illeti, arról is pont ellentétes a véleményem. Azt mondják (mert nekem sosem jutott volna eszembe egyedül tartani papagájt), hogy egy egyedül tartott papagáj alapvetően hangosabb (főleg, ha nincs mellette a gazdája), mert folyton "hívja a párját".

Nemrég olvastam ezt egy másik hozzászólótól, aki egyedül és párban is tartott hullámost, szerintem nagyon tanulságos, bemásolom a tapasztalatait az alábbi kérdésből (14-es válasz):

http://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__madarak__7042997-egy-..

"Régebben én is tartottam egyedül papagájt. Nagyon tetszett nekem is, hogy állandóan a vállamon és a fejemen ült. Ragaszkodott hozzám. Akkor még nem olvastam ezt az oldalt sajnos. Az a papagájom elpusztult és sokáig nem volt másik. Nem régen elhatároztam, hogy újra veszek. Előtte böngészgettem ezt az oldalt szerencsémre. Napokig tartott ugyan, de nő létemre gyártottam egy nagyobb kalitkát. Rögtön 2 papagájt vettem bele. A lényeg, hogy elképesztően más a viselkedésük. Látszik, hogy élvezik az életet. Folyamatosan csicseregnek, pofáznak, egymást "bolhásszák" mint a majmok. Etetik egymást, puszilkodnak, stb. Mint két mágnes úgy követi az egyik a másikat. Folyamatosan egymás seggében vannak. Mindig, a nap 24 órájában. Ezt ha megfeszülsz se tudod pótolni. Már nem is hiányzik, hogy a vállamon üljön. Órákig el tudom nézni őket. Ezeket úgyis csak akkor fogod elhinni, ha olyan helyre mész ahol párosan van tartva a madár."

"Ez a "két papagáj, dupla felelősség" elég nagy marhaság"

Dupla kajafogyasztás, gyakrabban kell pótolni az eleséget, dupla szemetelés, gyakrabban kell takarítani a kalitkát, netán párzás idején extra felelősség. Ez nem felelősség szerinted? Ja, erre nem is gondoltál!

Azt mondják (mert nekem sosem jutott volna eszembe egyedül tartani papagájt), hogy egy egyedül tartott papagáj alapvetően hangosabb. Attól függ. Ha van tükör, akkor azokban az időszakokban eljátszik vele, amíg nincs otthon a gazdi. "Jájj! De hát a tükörtől elpusztul" -> "baromság, már bocs". Nem őrül meg tőle, nem lesz agresszív, ez hülyeség. Amelyik mégis, az valószínűleg alapból agresszív, ez simán benne van a pakliban. Eddig nálunk 2-ből kettőnél nem okozott problémát. És nimfánál sem!

Olyan is lehet, hogy a társát bántja folyamatosan, ha nem jönnek ki. Sőt, ha már itt tartunk: ha hím és tojó van együtt, akkor kb 1 év után(kortól függő) elkezdhetnek családalapításon gondolkodni. Ilyenkor ez FOKOZOTT felelősség a gazdinak. És bizony sülhet el balul is ez a történet, pl a hím kiéhezteti a tojót és elpusztul az odúban. Szóval a társas élet náluk sem csak játék és mese. Főleg a hullámoséknál. Ezeket miért felejtitek el mondani a kérdezőnek, ha már a csoportos tartásra buzdítjátok...?

És bizony ha ketten vannak, akkor alapból is hangosabbak, mint egy. A hullámosok folyamatosan csivitelnek. Ha ketten vannak és egyszerre jön rájuk, akkor konkrétan abban a szobában nem tudsz telefonálni, mert a másik oldalon nem értik mit mondasz. Amúgy az alap zaj, amit produkálnak, megszokható és utána nem zavaró. De mi az első után párban vettük és bizony érezhető volt a különbség. Szóval ez is tapasztalat.

"Már nem is hiányzik, hogy a vállamon üljön. Órákig el tudom nézni őket."

Ezért írtam, hogy döntse el a kedves kérdező, mit szeretne a madarával. Ha személyes kontaktust, akkor egyet, ha csak nézni, akkor többet. Ha többet vesz, nem kizárt, hogy kézhez tudja szoktatni, de ha mindegyik madár félénk, akkor lehet hogy csak fogócska lesz belőle, mert semmi okuk nem lesz az emberben partnert keresni. Te csak a kaját adod meg szórakoztatod őket ilyenkor, azzal, hogy a szobában mászkálsz és teszed a dolgod.

16-os 17-esnek:

1. A dupla ételfogyasztás dupla költség, de annak semmi köze a felelősséghez.

2. Takarítani így is úgy is rendesen és rendszeresen kell. Az elpottyantott ürülék nem tesz jót a madár légzőszervének, ha napokig alatta hagyod, ezért naponta kell takarítani a kalitkán belül. A kalitkán kívül meg csak akkor takarítasz, ha "elég nagy már a kosz"? A te dolgod, ez esztétikai kérdés. Én ott tartom a porszívót a kalitka mellett és minden nap körbe porszívózom (bruttó 2 perc). Szóval ez ESETLEG több munka, de ez sem több felelősség.

3. A párzással összefüggő és az egymással nem jól kijövő két madárral kapcsolatos esetleges problémákkal kapcsolatban igazad van. (Ez utóbbi problémák elkerülése miatt is tanácsoltam, hogy már a tenyészetben összeszokott, együtt nevelkedett madarakat vegyen a kérdező.) Ez valóban plusz felelősség, de ha a gazdi látja, hogy baj van, akkor legtöbb esetben tud tenni valamit. Állatot tartani mindenképp felelősség, ezt el kell fogadnia annak, aki állattartásra adja a fejét.

4. A tükörrel kapcsolatban én úgy vagyok, mint a hörcsöggömbbel. Nem kérdezhetjük meg róla az állatokat, és az ellenzők aggodalmait logikus érvek alapján felépített gondolatmenetnek tartom. Ha abból indulok ki, hogy a hobbicélú állattartás alapvető célja az állatok igényeinek lehető legnagyobb fokú kiszolgálása kell, hogy legyen, akkor azt mondom: minek kockáztatni?

5. A munkámból adódóan hivatalos telefonok tucatját intézem a 2 hullámosom kalitkája mellől. Kb. 20-ból egyszer kell arrébb mennem, nem szokott gond lenni. A hullámosok tényleg sokat csivitelnek, de általában halk, "kellemes" hangfekvésben, bár ugye ez szubjektív. De egy szakkönyv alapján a hullámosok egy 5 fokozatú skálán a leghalkabb besorolást kapták.

Szerintem igen. Két állat esetén a bátrabb kijárhatja az utat a félősebbnek. Bár ilyenkor lassabb a kézhez szoktatás, szerintem megéri a plusz időt és energiát.

Amit én sajnálok az első napokkal kapcsolatban, hogy hiába olvastam sokat, mielőtt beszereztem a madaraim (több hónapot), azt olvastam, hogy az első napokban hagyjam békén őket, hogy megszokják a helyet. DE! később meg azt olvastam (igaz, csak egy helyen), hogy már a legelején sokat kellett volna foglalkozni velük / ott lenni a közvetlen közelükben, hogy az új hellyel együtt azt is megszokják, hogy az új helynek én is a része vagyok. Ez nekem logikusan hangzik, és ha egyszer új madaraim lesznek (remélem, még jó sokáig nem lesz aktuális), biztosan úgy fogom csinálni.