Tudnátok olyan papagájokat írni amit könnyű kézhez nevelni?

Szia

Rendelkezel megfelelő infóval a papagájok tartásáról?

Ebben az árban benne van egy NAGY kalitka+a többi felszerelés?

Egyébként 1000-5000 között lévő papagáj a törpe papagáj-de őket nem egyszerű kézzel nevelni...

MINDEN papagájt-hosszabb, rövidebb időn belül-kézhez lehet szoktatni, csak vannak makacsabb, félénkebb fajok/egyedek.

Volt már papagájod/madarad? Ha nem akkor semmiképpen se válassz nagyobb fajtát, egyrészt mert drágák, másrészt pedig napi legalább 4-5 óra intenzív foglakozást, szellemi-fizikai kifárasztást igányelnek. (Ilyen fajta például az amazon)

Minden papagájt párban kell tartani, mivel a vadonban több száz egyedet is számláló rajokban élnek, egyedül tartva magányosak, depressziósak, esetenként agresszívak lesznek. A viselkedészavarok legfőbb kiváltó oka az egyedüli, ingerszegény környezetben való tartás.

(megjegyzés: sokan terjesztik azt a tévhitet, mi szerint a papagáj nem lesz szelíd, ha párban kolóniában tartják, mivel nem a gázdájára, hanem a párjára figyel. Ez a feltevés úgy ahogy van alaptalan, hiszen a madarak még inkáb gyorsabban szelidülnek párban, hiszen nem érzik magukat sarokba szorítva, kiszolgáltatva, egyedül, így kevésbé félnek.)

Katalin, veréb, törpe amit szoktak ajánlani kezdő madarasnak, ha a nimfát, hullámost leszámítjuk.

E fajok közül szerintem mindegyiknek-ha két madarat tartasz- elég egy kb. 85x45x70-es kalita, amiből legalább napi három órát ki vannak engedve röpködni a szobába.

Ilyen, vagy egyéb hasonló méretű kalitka már jó lenne nekik.

[link]

Nehogy egyedül tartsd! Nagyon kell nekik fajtárs.

Idézem:

"Az ember sose lesz egy papagáj teljes értékű társa mivel az ember nem tud repülni, nem tud papagáj hangokkal és testbeszéddel kommunikálni, nem tudja fogadni az udvarlási,etetési szándékát és viszonozni,stb azaz nem tudja kielégíteni a szociális és egyéb igényeit. Arról nem is beszélve hogy ha túl sokáig fajtárs nélkül él egy papagáj az emberekkel próbálja kielégíteni a szükségleteit,ösztöneit amiből az lesz hogy egy embert kezd a párjának tekinteni és egyéb viselkedésproblémák jelenhetnek meg.

Az embernek csipogó/udvarló, egész nap az emberen ülő(vagy épp a tükörnek udvarló) egyke hullámos papagájban az ember hajlamos a boldog, aranyos kismadarat látni pedig az igazság az hogy szegény madár szenved a magánytól és mivel rá van szorulva próbál az emberrel, avagy tükörképével fajtársként,párként foglalkozni,viselkedni mert ENNYIRE igénylik a társaságot(fajtársat) de ez eleve veszett ügy mivel az ember,tükörkép sose fog úgy viselkedni és reagálni ahogy egy fajtársa tenné azaz sose lesznek teljes értékű társai."

Illetve egy történet egy egyedül tartott papagájról, és annak viselkedéséről, miután párt kapott:

"Bő fél éve fogadtam be egy olyan szegény kis hullámost aki 2 évig egy repülésre nem alkalmas kalitkában élt. Egy ideig(max. 1 évig) volt fajtársa de meghalt utána egy tükör és egy műmadár volt a "társa" szegénynek. Abnormális, hullámosra nem jellemző volt a viselkedése amikor hozzám került(röviden: egésznap egyhelyben ült, alig evett, repülni fizikailag tudott egy keveset de fejben fogalma se volt róla hogyan kell mondhatni kétségbeesett amikor repült mert a repüléshez szükséges gyors gondolkodás,helyzetfelismerés,stb teljesen szokatlan volt neki, rossz szokásokat vett fel, nem érdekelte semmi csak ült és létezett de nem volt benne életkedv,kíváncsiság, hiperaktivitás pedig ezek alapesetben nagyon is jellemzőek a hullámosokra). A mozgáshiány, repüléshiány, elfoglaltsághiány, fajtárshiány következménye volt ez mind.

Szinte abban a pillanatban amikor összeengedtem a szobába az egyik hullámosommal életre kelt, ment utána és repült vele úgy ahogy. Azóta fokozatosan helyrejött és ma már tele van életkedvvel, kíváncsisággal, szépen megtanult és már szeret is repülni.

Ja a lényeget kihagytam: a többi papagájomat utánozva elsőre megevett mindenféle állagú, kinézetű gyümölcsöt,zöldséget és egyebet pedig 2 évig csak magot evett. Amikor a karantén alatt kézből próbáltam megetetni ezzel-azzal mindentől félt de amint látta hogy egy másik papagáj hogyan viselkedik,megeszi ő is egyből így állt hozzá."-Ehhez hozzá fűzném, hogy éppen ezért a viselkedés miatt szelidülnek párban könnyebben a papagájok, hiszen nem félnek, nincsenek kiszolgáltatva, így sokkal nyitottabbak, bátrabbak.

"párba sose raknám ha kézhez akarnám nevelni,mert egy csomó történetet hallottam,hogy volt fiú papagája egy illetőnek vettek hozzá lányt és bevadult."

Valóban? Örülj neki!

Valószínűleg egy viselkedésproblémás, emberre szocializálódott, papagáj mivoltát szinte teljesen elhagyott madár kezdett újra normálisan viselkedi.

Ui.Megemlíteném, hogy bár Magyarországon nem, de egyéb civilizált országokban (pl.Ausztriában) Már több mint tíz éve betiltották papagáj egyedül tartását, ugyanúgy, mint a kézzzel nevelést, és a kalitkás tartás.

Ui2. Nem akarlak piszkálni, de csak a kézhez szoktatás, illetve kézzel nevelés van, és a kettő két külön dolog, ezért érdemes eldönteni, hogy eleve kézzel nevelt, vagy vad, de kézhez szoktatható papagájOKAT-és ez a többesszám maradjon meg- akarsz.

Harmadik válaszoló voltam