Szerintetek a madarak tartása háziállatként nem baromság?

Vannak, akik szeretnek gyönyörködni a madarak színes tollazatában, valamint az énekükben, illetve a papagájokkal, kakadukkal stb. jókat lehet mókázni. (Mellesleg meg lehet tanítani őket arra, hogy visszarepüljenek a gazdájukhoz.)

De hát ha belegondolsz, a kutyát is bezárva tartjuk, meg pórázon, a nyúlnak sem éppen élmény, ha kizárólag lakásban tartják, a kacsák, libák is szeretnek úszni, mégis szárazon tartják őket legtöbbnyire; és valószínűleg a sportlovakat sem dobja fel, hogy -- legalábbis az élvonalbeli versenylovak -- gyakorlatilag az egész életüket az istálló boxában, a jártatógépben, a fedeles lovardában, a lószállítóban és a versenyhelyszíneken felállított mobilboxokban töltik, nem igazán szagolnak szabad levegőt egy szép zöld szabad területen.

Szóval igazából minden állatot korlátozunk...

Előszöris: a legtöbb madarat nem kis kalitkában tartják, legtöbbször a gazda nem fér el a szobai röpdétől . (Ezt elég sokat tapasztalom, 20 m2 -es szobából kiszorította négy papagájom)

Másodszoris, MINDEN madarat ki KELL engedni a szobában legalább napi négy órát röpködni, hacsak nem óriás röpdében van tartva. (A madarakat nem kell megfogni, amikor éhesek, a nap végén mindig visszamennek a kalitkájukba enni.) Emellett persze még be is lehet őket idomítani, de ehhez már türelem és tudás kell.

Nekem hullámos és rozella papagájaim vannak, a rozella jóval mozgásigényesebb, mint a hullámos. (A hullámos papagáj kb veréb, a rozella kb galamb méretű)

Én úgy tartom, hogy ha valaki nem engedi ki a hullámos papagájt röpködni, legalább 2,5 méter hosszú, 2m magas röpdére van szükség, szóval jó nagyra. A rozellának dupla ekkora kell, de még ez is kicsi.

A madártartás nem egyszerű, nagyon oda kell figyelni hogy minden körölmény kedvezzen a madaraknak, sokan sajnos null tudással választanak papagájt maguknak, ezért sok rossz példát lehet látni a tartásukkal kapcsolatban.

(Ilyen mondjuk a körkalitka, amiben a madarak egyrészt megbolondulnak, másrészt nem tudnak benne repülni.)

Nekem szobai röpdém van. Tudnak benne repülni - és repülnek is, elég sokat. Nem engedem ki őket, mert (majdnem) egyterű lakrészem van, és nem tudom megoldani a madárbiztossá tételét + kompromisszumot kellett kötnöm a családdal (ezért van röpdém, nem kalitkám). Az a legjobb benne, hogy reggel ők ébresztenek, nem a vekker, és egész nap felvillanyoz a "csacsogásuk".

De megértelek, tényleg nagyon sokan tartanak madarakat 30*20*50-es kis borzalmakban:(

Hát nem tudom, nekem az egyik papagájom éppen a térdemen ülve beszél és puszilgatja az orrom. A másik épp a polcon rendezkedik és dobálja a játékokat.

Két hullámosom van, hatalmas kalitkával, emellett, ha itthon vagyok, bármikor ki- és bejárhatnak a szobában. Rengeteget foglalkozunk velük, el vannak kényeztetve, mindent megkapnak, maguktól tudják mennyi repülésre van szükségük, a szoba pedig teljesen madárbarát. Kézhez lehet őket szoktatni, csak ráültetem őket az ujjamra, berakom őket, ha muszáj, de maguktól is bemennek, ha úgy érzik. Emellett a madarak nem csak dísznek vannak, ugyanolyan családtagok, mintha kutyánk vagy macskánk lenne. És értelmesebbek, mint néhány ember, akiket van balszerencsém ismerni.

Madarakat is lehet felelősséggel, komolyan tartani, csak az embernek alaposan utána kell néznie és akkor boldog lesz az életük. Aláírom, hogy vannak rossz körülmények között tartott jószágok, de ez nem csak a madarakra igaz. Kutyát, macskát is sokan embertelen körülmények között tartják...