Az embereknek ennyire nincs szívük?!
Tegnap délután autóval mentem a gépemet vittem szerelőhöz. Egy cicára lettem figyelmes az út közepén ült, és az autók kerülgették. Először még nevetni kezdtem, hogy ez aztán a bátor cicus, fittyet hány az autókra ő ott sütkérezik a napon. Ahogy közelebb értünk a párom mellettem azt mondta hogy meghalt a cica! Mondom neki biztos?? hiszen ül, hogy hallhatott meg?? Elhaladtam mellette és amit láttam szíven ütött... a cica ott félig ült félig feküdt az aszfalton, kapkodta a levegőt és a szájából ömlött a vér meg a nyál. Azonnal félreálltam és odaszaladtam hozzá, szegény cicán látszott hogy sokkot kapott, valószínüleg elütötték és cserben hagyták, de nem halt meg szegény hanem ott szenvedett még. Becsengettem minden házba volt ahol ki sejöttek, volt ahonnan kikiabáltak hogy őket nem érdekli, nem az ő macskájuk, szóval megdöbbentő volt hogy minden ember becsapta előttem az ajtót!! Nem mertem hozzányúlni szegényhez mert kitudja milye tört el vagy milyen fájdalmai lehetnek. Feltartottuk a forgalmat ugyhogy beültünk és siettünk a szerelőhöz hogy majd ő telefonkönyből adjon állatmentő telefonszámát. Meg is adta, sokáig hívtam de foglaltak voltak. Közben nekem mennem kellett, tudtam hogy semmit nem tudok tenni a cicájért csak hívtam folyamatosan a mentőket. Ja, miközben a szomszédokat csörtettem fel, az összes autó elment mellette, senki nem állt meg :( aztán mire felvették a mentősök, már a város másik oldalán voltam. Hát katasztrofális beszélgetésünk volt, elmondtam a diszpécsernek mi van, aztán az átadta a mentősnek, annak is elmondtam mi van, aztán az átadta az orvosnak, annak is elmondtam mi van, közben egy csomószor várakoztattak, eltelt több mint 10 perc tök analfabéta volt mindenki akivel beszéltem mire kinyögték hogy csak akkor hajlandóak kijönni ha ott maradok a macska mellett és kifizetek többezer forintot. Esküszöm ha lett volna pénzem visszamentem volna és kifizettem volna a kiszállást meg az altatóinjekciót, de egy fityingem sincs, diák vagyok... borzasztó csalódottan tettem le a telefont és egész nap a bűntudat gyötört. Ma mentem a gépemért és ugyanazon az útvonalon mentem el. A cica nem volt már ott, a teste sem. Nem tudom mi lett vele. Szörnyen érzem magam hogy ennyire nem érdekelt senkit a sorsa.
Hozzáteszem: utálom a macskákat. Az egyetlen állat amitől írtózok, nem tudom miért. Akkor nem tudom a többi ember hogy érzett irántuk, mert senki még csak rá se volt hajlandó nézni!!! MIÉRT?????????????
de azért mindenki hozza le az almot a macskájától,mert "jajdejóhelyeleszmindnek"...
túl sok a macska!!
sajnálom szegényt..
Azt olvastam valahol, hogy egy nemzet civilizáltsági fokát le lehet mérni abból, ahogy az állatokkal bánik...
erről ennyit.
Én is voltam már hasonló helyzetben, hozzánk az albérletből kiköltözés utolsó napján bejött a kertbe egy elütött cica, hatalmas esők is voltak előző este, teljesen csurom vizesen, sírt a kertben. Nem lehetett megmozdítani sem, mert nagyon sikított, sírt, tudtam, hgoy valami eltört. Aztán ügyeletes állatorvost hívtam fel, kiderült két hátsó lába el volt törve, nem lehetett megmenteni, csak szenvedt szegény. Altatás előtt itallal, étellel kínáltam, semmit nem fogadott el. Annyit tehettem csak érte, hogy betakartam, hogy kicsit átmelegedjen, és simogattam óvatosan a fejét, amíg az orvos beadta az altató injekciót neki. (amit természetesen a kiszállással együtt ki kellett fizetni). Diákként én sem tehettem volna sokat, mert sokba került, még fizetéshez képest is.
Ilyenkor eszembe jut, amikor az Animal planet -en madarakat mentenek, mókust stb... Nem tudom, külföldön miből és hogy vannak ilyen szervezetek, akik segítenek az állatokon, de becsülendő.
Rengeteg szemét "embernek" tartja magát,közben szívfájdalom nélkül végignézni,ahogy egy ártatlan állat/ember szenved és tehetne érte,de nem érdekli...és ehhez nem kell állat(ember)barátnak lenni...újat írok a "kedves" kommentezőknek:
1:EMBER is sok van.és szenvednek
2:a fájdalom és a szenvedés ú.m. "fajközi"
Igen, sajnos az embereknek ennyire nincs szívük.
Egyik reggel dolgozni mentem, amikor nem messze a munkahelyemtől megláttam az út szélén egy fekete cicát, aki gyanúsan nyugodt volt az autóforgalom ellenére, de láttam, hogy tartotta a fejét, az oldalán feküdt, figyelgetett. Kiszálltam, megnéztem mi van vele, miért nem szalad el a kocsik elől? Akkor láttam, hogy nem tudja a 2 hátsó lábát mozdítani.
Szóltam egy barátomnak, aki odajött segíteni. Egy percig sem volt kérdés nála sem és nálam sem, hogy VALAMIT kell vele csinálni (nem otthagyni).
Kihívtuk az orvost. A doki tudta, hogy nem a miénk (az én állataimhoz is ő jár) mondtam neki, hogy ott találtam az út szélén. Őt legalább lehúzta az út mellé az, aki elütötte... kiderül, hogy rendesen eltörött a gerince, maga alá pisilt, kakilt. Adtam neki vizet és egy kis kaját... megnedvesített zsepivel tudtam egy kicsit a szájába csepegtetni. Aztán elaltatta az orvos. :-(
A kiszállásért nem kért semmit és az altatásért is csak "jelképes összeget" kért.
Borzasztóan sajnáltam, még meg is könnyeztem szegényt. Még nem is volt felnőtt cica. :-(
És igen, az emberek sajnos enniyre szívtelenek. Ez a cica ott feküdt az úton állítólag órák óta (én 9- re járok dolgozni, 5- kor már ott volt és SENKI nem csinált semmit. Ezek az emberek mit gondolnak??? Hogy majd kiszenved szegény???? )
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!