A természetes lókiképzés megoldás minden problémára? Ilyen "egyszerű" az egész?

Ezek is csak módszerek, ahonnan meg lehet közelíteni a dolgot. Lehet többféleképpen is idomítani, és ugyanúgy működhet. Csak mondok egy példát. Ha nem tudsz külföldiül, akkor kézzel-lábbal mondjuk 10 perc alatt meg tudod értetni magad egy külföldivel. Ha tudsz beszélni vele, akkor elég fél perc is. A természetes kiképzés igazából ennyi, hogy megtanulod értelmezni a ló jelzéseit, és olyan jelzéseket adsz neki, amit ő is ért. Ettől még nem fog 160-at ugrani, vagy megcsinálni magától egy reining pályát, vagy díjlovas programot. De hamarabb tudsz vele kapcsolatot teremteni, ami által könnyebb lesz a későbbi kiképzés is. Nem kell ehhez feltétlenül Parelli, bármiféle könyv, videó nélkül is elérhető, aki eleget foglalkozik a lovakkal, egy idő után megtanulja, ha van érzéke hozzá. A Parelli módszer, csak egy gyorstalpaló nyelvkönyv, és gyors sikerélményt is ad (pl. hogy tökcuki, követ a lovam, húúú :D ) és ezért kedvelik sokan.

Persze megvannak a veszélyei is, miután sikert ért el 1-2 lóval, kifoghat egy kemény esetet, mint a nőci, aki vett egy 4 éves csődört ménesből, hogy majd megsuttogja. Persze a ló lecsapta mint a sz@rt, esélye sem volt elkezdeni suttogni. :D Szóval azért kell egy alapvető lovas tapasztalat/józan ész a Parelli tanfolyamon kívül is...

1. Igen le lehet utánozni a videót, de aki komolyabban érdeklődik a dolog iránt az kurzusokra jár. Attól hogy megnézed a videót még nem leszel hű de nagy lóidomár, lehet hogy a kezdeti siker a szerencsének köszönhető. Aki ez alapján elhiszi, hogy pár vidi után neki minden menni fog az hülye. Ez egy teljesen más szemlélet, először meg kell érteni, hogy mit miért teszünk és csak utána gyakorolni.

2. Nem hiába hívják az első játékot Barátkozós játéknak. Itt kapcsolatot alakítasz ki a lóval, jelzed neki, hogy megbízhat benned, te nem fogod bántani. Ez felgyorsítja az összeszokást. A második játék, a Sündisznó játék, pedig a dominancia jelzése a ló felé, magyar azt közlöd a lóval, hogy "én vagyok a góré".

Ezek a játékok mind mind idő és türelem igényesek, nem működnek egyik pillanatról a másikra. Mindegyik ló egy külön egyéniség, ezért lesz olyan játék, ahol hamar veszi a lapot, lesz olyan, amelyikkel rengeteget kell gyakorolni az alapokat.

Eleinte én is alig hittem a dolognak, hogy ilyen kötődés kialakulhat, meg egy szál kötőfékkel lovagolnak terepen fiatal csikókat. Aztán belecsöppentem ebbe az egészbe, van egy ismerősöm, aki ezzel foglalkozik. Ez egy teljesen más gondolkodás módot követel. Persze a természetes lókiképzés nem erőszakmentes, ahogy a ménesbeli élet sem, és ezt a kommunikációt használja fel.

Amúgy nagyon sokan lovagolnak zablával, én is azzal lovagolok, viszont sokkal átengedőbb a ló, szívesebben csinál új feladatokat. Nem vagyok a klasszikus idomítás ellen, sőt igen is pártolom, viszont a parelli remek alapokat teremt neki, mert egy erős ló-lovas kapcsolattal sokkal gyorsabban lehet új, illetve komolyabb feladatokat tanulni, mert a ló törekedni fog arra, hogy megértse mit szeretnél tőle.

Én értem, hogy min vagy kiakadva - engem is zavar, hogy "átesünk a ló túloldalára" ezzel a parelli és egyéb módszerekkel. Én egyszerűen szeretem a lovakat, jól értem őket, nem azért, mert parellit vagy hasonlót tanultam, hanem azért, mert hajlandó vagyok odafigyelni rájuk és mindig figyelembe veszem az érzéseiket és genetikailag kódolt magatartásformáikat. Ezzel együtt használom a zablát, sőt, még a pálcát is - na nem arra, hogy agyonüssem vele a lovat, hanem mondjuk arra, hogy bizonyos dolgok tanításánál pl. elérjem vele (idomítópálca) a ló hátsó csánkját, vagy csizma mögött alkalmazva nyomatékosítsam az adott segítséget. Mindezek ellenére a lovaim nem félnek a pálcától csöppet sem, hiszen nem verésre használom, bár volt már, hogy ha muszáj volt, kapott egyet a fenekére valamelyikük. A zablát is tökéletesen elfogadják, puha, érzékeny szájuk van, nagyon finoman lehet őket lovagolni.

Azt gondolom, a lovaim szeretnek - mi másért jönnének oda hozzám akkor is, amikor kinn vannak a legelőn? - jól bánok velük, szeretem őket, nagyon jó a kapcsolatunk. Ha csak meghallják, hogy megyek az istálló felé, már röhögnek és dugják ki a fejüket a boxból, vagy jönnek oda a karámhoz, ha kinn vannak. Ismerem és figyelembe veszem az egyéniségüket, amikor valami feladatot várok el tőlük, mindegyiket ehhez mérten lovagolom, rájuk szabom a teljesítendő feladatot is. Azt gondolom, a lovaim boldogok parellizés nélkül is, de ismerek olyan lovat, akivel a gazdája parellizik, mégis láthatóan boldogtalan.

Monty Roberts dolgozta ki a módszert, mert az apja iszonyú kegyetlenül bánt a lovakkal, és ennek hatására próbált egy fájdalommentes megoldást találni a lovak idomítására. Viszont aki veszi a fáradságot, és jobban utánanézett a dolognak, az tudja nagyon jól, hogy maga Monty is írja/mondja, hogy ezt a suttogást nem lehet két perc meg néhány videó alapján megtanulni. Ő maga is hosszú éveken át tanulmányozta a vadlovakat, kisfiú kora óta lovakkal foglalkozik, és ma már egy nagyon idős ember.

Én régebben egy olyan lovardában lovagoltam, ahol nem foglalkoztak megfelelően a lovakkal, sokan nem is értettek hozzájuk, gyakran megverték őket (pálcával, vagy esetleg beléjük rúgtak egyet-kettőt...), mert másképp nem bírtak velük. Meg is lett az eredménye. Némelyik ló kezelhetetlen lett, volt, amelyik letisztítani sem engedte magát osztály előtt, mert rúgott, forgolódott. Sok ló agresszív lett az emberekkel. Ráadásul szét voltak hajszolva, egy lovat hónapokig úgy lovagoltak, hogy iszonyúan fel volt törve a háta, mert nagy nyerget tettek rá. Emiatt is jöttem el, mert nem bírtam elviselni ezt a helyzetet. Akkor már inkább egy Monty videó megnézése után suttogjon egy laikus a lónak, minthogy agyba-főbe verje, mert másképp nem tudja ráerőltetni az állatra az akaratát. Ettől még persze a hagyományos idomítási módszer is lehet jó kezekben olyan, ami a lovat nem viseli meg, nem okoz neki fájdalmat. A zablával egyébként semmi baj szerintem, ha valaki megfelelően tudja a szájba rakni, akkor a lónak semmiféle gondot nem okoz. Fájdalmat zabla nélkül is lehet okozni, a helytelen kantárhosszal.

Nekem ugyan nincsenek lovaim, csak macskáim, de én a macskáimon látom, hogy sokkal eredményesebb, ha az ember nyugodtan, kedvesen közelít hozzájuk. Telente a hideg miatt bejöhetnek a lakásba esténként, de lefekvés előtt ki kell menniük. Anyámék mindig tapssal, meg kiabálással zavarják ki őket az ajtó felé, amitől láthatóan félnek, zaklatottá válnak. Én mindig veszem a fáradságot, felveszem őket a kezembe, és szépen nyugodtan kiviszem őket, sosem kiabálok velük. Látható az eredmény. Ha benn vannak a cicák, körém telepszenek, ráfekszenek a lábamra. A szüleimhez sosem mennek oda. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy szerintem minden állat így működik: ha gyöngéden bánunk velük, szeretni fognak minket, és szívesebben megcsinálják, amit kérünk, ha durvasággal, akkor nem. Ilyen egyszerű.

Hát, nem tudom, én azt gondolom, hogy egy lóval való kapcsolat nem a Parelli módszertől kezdődik. A lónak, meg a lovasnak össze kell szokniuk, talán jobban megy, ha ezekkel a módszerekkel szoknak össze. Ez egy rakás játék, meg akadály, amit együtt küzd le ló és lovasa, ezáltal jobban bíznak egymásban, stb. Imádom nézni a szabadidomítókat, a módszerüket, de azért az elég gáz, hogy ha zablával lovagolsz, akkor már lókínzónak titulálnak, és a díjlovaglás állatkínzásnak számít. Kérdés, ki mit választ. A szabadidomítást, vagy a hagyományos idomítást díjlovaglással, meg zablával, meg ilyesmi. Láttam mondjuk videókat, ahol szabadidomítással értek el mindenféle díjlovas feladatot, fantasztikus, de nem gondolom azt, hogy a díjlovaglás állatkínzás vagy lókínzás lenne (egyesek abból ítélik meg, hogy szegény ló izzad, meg habzik a szája, és szegény szerencsétlen lovat zablával lovagolják, és persze ebből kifolyólag minden díjlovas lassan roll-kur-ozik, eléggé félreinformáltak ezek az emberek). Sajnos kár, hogy ekkora divat lett ez az egész, mert bár azoknak, akik értenek hozzá, az a céljuk, hogy népszerűsítsék, sok tíz meg tizenegy éves eléggé nem úgy használja a módszert, ahogy kellene, akkor meg semmi értelme az egésznek. Bár szerintem természetes lókiképzéssel minden problémát meg lehet oldani, de ha nincs gond a lovaddal, akkor is kipróbálhatod, hátha találtok benne valami élvezetet mindketten. És meglátod, hogy szívesebben csinálja-e a lovad, vagy nem :)

[Ha irtó sok hülyeséget összehordtam, elnézést!]

Igazad van! Nem mindenki alkalmazza ezeket a módszereket, mégis van lovuk, de azok 85-90%-a fájdalmat okoz nekik, a maradék 10-15% pedig valóban fájdalom nélkül foglalkozik velük. Úgy látszik Parelli és Monty, és még sokan mások Mo.-on is ebbe a 10-15%-ba tartoznak. Még szerencse! Itt már csak azt nem szabad elfelejteni, hogy mi, akiknek ez nem autómatikus, van példaképük, akikre fel lehet nézni. Szerény véleményem szerint nem kell egy valaki módszere iránt elkötelezned magad. Vihetsz bele önmagadból is, legyen egyedi, csak a határokon belül. Én magam is ötvözöm Parelli és Monty módszerét, mert az én lovam olyan eset, hogy egyik módszer sem tud normálisan működni a másiknál. Ezen felül, vannak olyan egyéni alakításaim, amit a ló egyéniségéből kifolyólag kénytelen voltam felvenni, megtanítani vele, és lám, azok sem okoznak fájdalmat.

Eredmény, hogy nem vagyok sem Parelli- sem Monty-fan!!!

:)