Normális, hogy ideges vagyok ilyenkor?

szerintem feleslegesen ezen parázni

csak szeressétek és neveljétek szeretettel, sok idő lesz, mire összecsiszolódtok tökéletesen, de amikor eljön az a pillanat, minden gond köddé válik :)

Nem tudom, hogy normális-e, nekem mindig volt kutyám, így ezt nem tudom átérezni. Viszont tudok véleményt nyilvánítani erről az oldalról, a kutyás lét oldaláról.

Csodálatos. :) Hatalmas élményt ad, én csak ajánlani tudom. Még a nyűg is, ami esetleg ezzel járhat, tulajdonképpen valamiféle tanulási folyamat.

Egyébként ilyesmit minden szülő mond szerintem. Az én szüleim is szoktak ilyesmiket mondani, hogy hozzájuk aztán ne vigyem, ők aztán nem etetik, meg hasonlók.

A lakásban tartásról meg annyit, hogy meg lehet oldani, bár ez sok mindentől függ.

Én sosem olvastam igazán kutyás könyveket (jó, az utóbbi pár évben a kezembe került azért néhány), de soha nem volt igazán nagy gond a kutyákkal. Viszont valahol el kell kezdeni, és talán minden kezdet nehéz. Ennyiben normálisnak mondható, hogy ideges vagy. :) Ne aggódj. Én, ha új kutya kerül hozzánk, mindig inkább iszonyú izgatott, de kellemesen izgatott vagyok.

Egy kutyára nem lehet ráunni... majd meglátod Te is.

nyugi, minden rendben lesz :))

és ez hülyeség, hogy állatkinzás lakásban tartani ;)

igaza van 5 nek :)

Csak annyi kell hogy szeressétek, neveljétek és foglalkozzatok vele eleget :)

Am igen, normális hogy most így érzel :)

Csak rád tört egy kis önbizalomhiány, ez természetes :)

Mi úgy kaptuk a cicáinkat, hogy eszünkbe sem jutott volna állatot hozni a lakásba, de mindkettőt utcáról mentették, és már csak mi maradtunk, mint opció.

Előtte egy igénytelen cserepesvirágot sem tudtam életben tartani, szóval gondolhatjátok... :D

Minden nap rettegtem, hogy megöljük valahogy szerencsétlen apróságokat, az egyik nagy félelmem az volt, hogy rájuk fekszünk, mert mindig hozzánk bújtak... a másik a mosógép, akármilyen hülyén hangzik :D

Mivel mindig belebújtak játékból, csak úgy mertem mosni, hogy előtte tízszer megnéztem, nincsenek-e benne, majd a program alatt még kétszer sírva kipakoltam, mert pont mosás közben jutott eszükbe elbújni valahova, ahol nem találtuk őket :)

Kellett úgy 2 hónap, mire megedződtünk, de azóta minden oké, és nem féltjük őket agyon.

Kezdetben biztos nálad is lesz egy kis para, de előnyös, hogy a kutyus már nem olyan kis törékeny, nyugi, hamar belejössz! :)