Elveszett kutyákat hirdető portál? A véleményetekre volna szükségem!
Elnézést, kissé hosszú a leírás, de megköszönöm, ha elolvassátok!
Egy 40 ezres kisvárosban élek. Heti több elveszett kutyát hirdetnek Facebookon, újságokban, csakhogy a Facebookos lehetőségek korlátozottak, az új bejegyzések hamar lefutnak az oldal alján, így a hirdetések rövidesen feledésbe merülnek.
Mivel szakmám, és több kutyám is volt már elveszve, kb. egy éve érlelem magamban egy olyan oldal kifejlesztésének a gondolatát, amelyik erre specializáltan működne. Tudom, hogy rengeteg hasonló oldal van, alaposan áttanulmányoztam őket, vannak köztük jobbak, és teljesen hasznavehetetlenek is. Átrágtam magamban, hogy mi a jó bennük és mi az, amitől nem hatékonyak. Kidolgoztam egy sor olyan funkciót, ami elősegíti a hatékony keresést.
Egy dolgon viszont nem tudok napirendre jutni, és a véleményeteket kérném. Tudomásom szerint egy adott közösségen belül sosem készült komolyabb, átfogóbb felmérés az elveszett és megkerült kutyákra vonatkozóan. Arra gondoltam, hogy egy alapos felmérésből igen hasznos következtetéseket lehetne levonni, például arra nézve, hogy milyen keresési módszer vált be igazán, és mennyi időn belül.
Eddig jó, csak úgy vagyok vele, hogy ha már felmérés, akkor legyen alapos, és vizsgáljuk ki, van-e összefüggés az elveszett állatok fajtájára, korára, nemére, tartási körülményeire, sétáltatási szokásokra vonatkozóan, arra nézve, hogy melyik részén lakik a városnak; egy "térképet" kialakítani, hogy általában x ideje eltűnt állatot mekkora kiterjedésű területen célszerű keresni, hogy számukra ismerős útvonalon kerülnek-e meg inkább vagy inkább új terepet fedeznek fel, milyen sérülésekre lehet számítani, stb. A felmérés eredményéből, úgy gondoltam, kialakítanék egy hasznos tanács csomagot, hogy mit érdemes tenni, ha elveszett a kutya.
Arra nézve vannak kételyeim, hogy az emberek hajlandóak-e egy 70-80 kérdésből álló kérdőívet kitölteni (természetesen névtelenül), ha az ilyen személyes jellegű adatokról érdeklődik? Nyilván akkor volna használható eredménye a felmérésnek, ha mindenki megértené a mögöttes lényeget, és valós adatokkal támogatná a kezdeményezést.
Szóval, ha a városotokban indulna egy ilyen kezdeményezés, Ti szánnátok rá időt, és megosztanátok az adataitokat erre a célra, vagy inkább tartózkodnátok az ilyentől? (Hangsúlyozom, név, cím nem kell, a lakhelyre vonatkozó adat annyi, hogy a várost területileg 6-8 zónára osztom, és egyiket be kell jelölni)
Köszönöm a válaszokat és a türelmeteket, hogy végigolvastátok!
Szó szerint a kutya se nézné az oldalt!
Az elveszett kutyák nagyon ritkán kerülnek meg.
Hogyan tűnhet el egy kutya?
- Ellopják (esély a megkerülésre majdnem 0%)
- Elszökik.. utána: befogják, elüti valami, lelövik, elviszik, befogadják máshova... (esély kevés hogy meglegyen, de több mint ha ellopták volna)
Facebookon ha megosztanak egy ilyet, ott ismerősökön keresztül megosztják az ismerősök igy valamilyen szinten területileg behatárolódva biztosan eljutnak az infók. Sőt dunántúlról is láttam már ilyen hirdetést facebookon, és én az Északi kh-ban élek.
válasza:Alapvetően jó kezdeményezés, ha valóban jó lenne az oldal, szerintem működhetne. Mert pl. Sanyika lát egy vörös színű kis termetű elveszett kutyát a Sas utcán, hazamegy, megnézi az oldalt, ott a kutyáról a kép. Ír gazdinak, hogy a Sas utcán látta, máris van egy kiindulási pont. Ehhez az kell, hogy több funkció alapján lehessen keresni, ilyen ikszelgetős formában.
A kérdésedre is válaszolva: én szívesen kitölteném, de sajnos ez nem túl reprezentatív, mivel engem alapból érdekel a kóbor kutyák sorsa, de a legtöbb embert nem.
válasza:Elnézést a késői reagálásomért, el voltam utazva.
Köszönöm az eddigi válaszokat! Kissé elmélyültünk az oldal működésének mikéntjében, ami nem baj, csak az eredeti kérdés kiesett a fókuszból. Az általam kitalált oldalnak kb. 20 szolgáltatása van (eddig), amiket külön-külön igyekeztem úgy kigondolni, hogy a lehető leghatékonyabb segítséget nyújtsa azoknak, akik kétségbe vannak esve, és nem tudják, hol/hogyan keressék kutyájukat. Ez a felmérés csak az egyik közülük, és mivel a hatékonysága a felmért minta nagyságán múlik, ezért intéztem körkérdést, hogy megállapítsam: az emberek általában mennyire segítőkészek egy ilyen kezdeményezés esetén.
#1
Az, hogy néznék-e azt nem tudni előre.. Tény, hogy egy ilyen oldal nem igényel napi szintű böngészést, itt akkor van mozgás, amikor keresnek vagy találtak egy kutyát. Ezenfelül pedig igyekszem reklámot adni neki, amennyire csak tudok (szórólapok, rádió, újság). Ennyire fókuszált célközönséghez pedig nem bonyolult eljuttatni az infót pl. állatorvosokon keresztül. Továbbá egy nonprofit, segítő szándékú kezdeményezés reklámját szívesebben fogadják az emberek, mint a kereskedelmi célúakat. A lényeg, hogy hitelesen addjuk elő, hogy itt tényleg nem a pénz a cél.
A megkerült állatok aránya nálunk valamivel jobb. Kisváros vagyunk, a kutyások általában ismerik egymást és kutyáikat, így legalább 30%-uk gyorsan hazakerül. Ezt a számot szeretném fennebb tornázni, amennyire lehetséges.
#2
Igen, az alapvető célom az volt, hogy a környéken eltűnt állatok hírét és fotóit (meg adatait) a legrövidebb időn belül a legtöbb emberhez eljuttassam. Erről most nem beszélnék részletesebben, mert a helyi médiákkal együttműködésben történne a dolog, és nagyon nem szeretném, ha valaki előttem belefogna, és elrontaná a hitelét ennek a fajta rendszernek.
A keresőűrlap valóban ideális megoldás volna, pillanatnyilag gondolkozom a megvalósíthatóságán, mert nehéz egzakt kategóriákat kialakítani, amik működnek is. Pl. egy kölyök cockert könnyen keresnek kistermetűként, és ha az adatlapon középtermetűnek van kitöltve, akkor nem lesz találat. Megoldjuk valahogy, de még dolgozni kell rajta.
Az elfogultság itt nem gond, lévén a kérdőív eleve azokhoz a gazdikhoz szól, akiknek veszett már el kutyája. A kérdésem arra irányult, hogy ezek a gazdik ilyen célra hajlandóak-e részletesebb adatokat megadni.
#3
Mások adatbázisa nem érdekel (legalábbis még nem). Kisváros vagyunk Erdélyben, így a Netboard eleve nem szolgálhat nekünk hasznos adatokkal. Saját adatokkal dolgoznánk, melyekből minél több gyűl össze, annál hatékonyabban tudunk segíteni. Szándékosan nem terjeszetem ki szélesebb zónára, mert a cél az volna, hogy az ITT elveszett kutyák esélyeit javítsam. Például valószínűnek tartom, hogy a tüzelés időszakában a József Attila utcából elszökött kanok 2 sarokkal odébb egy szukánál az udvaron vagy annak környékén tanyáznak szívesen. A kétségbeesett gazdi meg tűvé teszi az egész várost, eszébe nem jutna a szomszédban keresni. Az ilyen összefüggéseket szeretném feltárni, mert ezt közvetlen és hasznos segítségnek vélem.
Minél nagyobb területet ölelünk fel, annál nehezebb helyspecifikus tanácsokkal szolgálni, holott a gazdiknak erre volna igazán szüksége. Idővel (ha beválik) ki lehet bővíteni a szolgáltatást környező településekre, külön az ő területükről vett adatokkal és ottani körülményekre kialakított "tanácsokkal", ill. szolgáltatásokkal.
Tehát marad az eredeti kérdés: ha a Ti városotokban indulna egy ilyen kezdeményezés, résztvennétek-e a kérdőíves felmérésében (neten keresztül történik), hogy ezáltal segítsetek azoknak, akik a későbbiek során bajba kerülhetnek, vagy alapból idegenkedtek a felmérésektől, és inkább kihagynátok?
p.s.: Ja, és kérek mindenkit, ne szavazzunk le egyetlen válaszadót se! A negatív vélemények is roppant hasznosak számomra, hiszen élesben is ugyanolyan emberek fognak véleményt alkotni róla, mint Ti. Így a negatív felszólalások igen hasznos iránymutatók számomra: innen tudom, hogy rossz irányba haladok, vagy rosszul kommunikáltam le valamit.
Köszönöm szépen!
válasza:Tűnt már el kutyám, így nagyon szívesen részt vennék a kezdeményezésben. Ami a ki/középtestű problémát illeti, pontosabban kéne meghatározni, tehát nem méret, hanem mondjuk "felnőtt kori" vagy "kifejlett" testméret alapján kategorizálni, és emellett életkor kategóriákat (0-5 hónap; 6-10 hónap; 11-18 hónap; 2-5 év; 5-8 év; 8 év felett) képezni, olyan életkor határokkal, amiket nagyjából meg lehet saccolni a kutyára nézve.
Egyébként nagyon hasznos kezdeményezésnek tartom! :)
válasza:Jó ötletnek tartom, biztos sikeres lenne, ha kell százszor is kitöltöm majd a kérdőívet :) Sok kutyát és gazdát tennél boldoggá :)
Kitartást és sikereket!
Köszönöm a válaszokat, és a pozitív visszajelzéseket! :)
Bíztam benne, hogy a kutyásokra számíthatok, és ha a közösségi támogatottság megvan, akkor már nagy baj nem lehet.:)
A legnehezebb a sokszor elfásult emberekben tudatosítani, hogy a jóindulat nem kerül pénzbe (sokszor időbe sem), és ha van jóindulat, akkor áramlik az információ. Ha ez megvan, csak ki kell aknázni a technológia nyújtotta lehetőségeket.
A kérdés természetesen még nyitva áll, és bár felesküdtem magamnak, hogy nem fecsegek részleteket, bármilyen képtelen ötletet szívesen fogadok, mert azokból sosem elég.:)
válasza:Egyáltalán nem igaz, hogy senki sem nézné az oldalt!
Nekem egész listám van arról, ha elvész a kutya, hol érdemes körülnézni a neten és nagyonis hiányolok egy olyan honlapot, ahol valóban áttekinthetően, akár régióként, városonként, kerületenként lehetne körülnézni.
Az elvesztem.hu pl. nagyon jó, de az egész országban elveszett kutyák közt jó lenne, ha szűrni lehetne, hogy akinek Pécsen veszett el a kutyája, ne kelljen átrágnia a debreceni híreket, stb...
Az Excell tábla is elég használhatatlan, bár ha elveszne a kutyám, nem sajnálnám az időt átböngészni minden infót.
Kutyák érdekében pedig mindenre képes vagyok, akár 100 kérdést is megválaszolok, bár szerencsére sok tapasztalatom nincs kutyaeltűnések terén.
Ha kóbor kutyát látok, amint tudok, felmegyek a netre, megnézem a közeli menhelyek oldalait, ahol elveszett kutyákat is hirdetnek és megnézem, nincs-e fönt. Ugyanígy megnézem az elvesztem.hu-t és még hasonló oldalakat és nagy örömmel nézném meg a Te oldaladat is.
A kutya olyan, mint a gyerek: nem való utcára. Én nem tudom elnézni, ha gazda nélküli kutyát látok odakint, bár sokszor vagyok kénytelen tehetetlenül szemet hunyni, mert nincs hova fordulni.
Szálltam már le buszról azért, mert egy orosz tibeti terrier Budapest egyik forgalmas útvonalán úgy bóklászott a felezővonalon, mintha vadvirágos réten bandukolna. Szerencsére mások sem csukták be a szemüket, volt aki bement a kutyáért az úttestre a türelmetlen autósok közé,még rendőrök is beálltak biztosítani az utat, amíg a kutya el nem vonult az útról, voltak akik a menhelyeket értesítették, így én is, követtem a kutyát egész addig, amíg 2 óra múlva el nem jutottam odáig, hogy a hatalmas kutya közel engedett magához. Kicsit tartottam tőle, mert csupa genny volt a szeme és nem figyelt rám, ha szóltam neki. Amikor a villamos felé vette az irányt, akkor legyőztem a gyávaságomat és megérintettem. Szépen visszaterelgettem a nagy lompos mackót a járdára. Ez az érintés csodát tett vele. Mintha csak akkor jött volna rá, hogy ott vagyok. Letelepedett mellettem a járdára és én átkaroltam. Csak 3 órát kellett kiböjtölnünk, mert egy állatvédő ismerősöm megígérte, hogy munka után értünk jön. Addig egy járókelőt leszólítottam, hozzon már egy pórázt és nyakörvet ha tud. De alig ment el a járókelő, leparkolt mellettünk a Rex autó és nagy örömmel mondták, hogy már azt hitték, sose találják meg. Valaki bejelentette a Rex-nek is a kutyát. (Erről nem tudtam.)
Mire észbekaptam, már el is vitték őt mellőlem. Másnap érdeklődtem náluk és kiderült, hogy a kutya már haza is került, mert már nagyon keresték a gazdák. 16 éves volt és azért bóklászott olyan békésen az úttest kellős közepén, mert szinte semmit nem látott és nem hallott. Szembetegsége miatt folyamatos kezelés alatt állt. Az utcára úgy került, hogy kinyílt az elektromos kapu...
Ha nincsen az az ember, aki bement érte az úttest közepére, ha nincsenek a rendőrök, akik leállítják a forgalmat, amíg ő kevésbé forgalmas utak felé veszi az irányt, ha nem jelenti be valaki a REX-nek, ha nem győzöm le a félelmem és nem terelem el a villamostól, ha nem megyek 2 órán át a nyomában és nem integetek az autósoknak, amikor néhány percre az úttest közepén szundított egyet...akkor nem lett volna ilyen szép vége ennek a történetnek.
Nem öntömjénezésből írtam. Hanem, mert jelezni akartam: vannak emberek, akiket érdekel a kutyák sorsa. És tenni is hajlandók értük. A 2 órás sétám alatt volt, aki arrébb kergette a kutyát. Tőle ennyi telt. Volt aki elküldött melegebb éghajlatra, amikor lassításra intettem az úttesten alvó kutya miatt. A többség persze inkább közönyös volt. De akadt annyi ember, amennyi ahhoz kellett, hogy ez a kutya megmeneküljön. Így biztos akad annyi ember is, hogy a Te honlapod létrejöhessen és nagyon sok kutyát megmentsen:)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!