Mit jelent az, hogy egy kutya hamis?

Így van, a harapós kutyákra mondják. Nagyapám még a hamis kifejezést különösen a sunyi kutyákra használta. Mondjuk amikor vendégségbe mész és a kutya mellett simán elsétálsz, nem morog, nem ugat, csak lesben figyel, majd mindenféle ingerlés nélkül ahogy elhaladtál mellette ráfog a bokádra...

Bevallom őszintén, imádom a kutyákat, úgy nőttem fel, hogy mindig volt kutyánk, amint elköltöztem nekem is lett, családtagként kezeljük, nem is félek tőlük, még a kóbor ebeket sem kerülöm ki 500 méterrel, de az előbb említett sunyi kutyáktól felállt a szőr a hátamon. Egyébként van egy olyan megérzésem, hogy ez nevelés és tartás kérdése is, ugyanis az egyik szomszédunknak folyamatosan volt 2-3 kutyája, sajnos elég gyakran cserélődtek, de valamiért az övéi mind ilyen sunyi jószágok voltak, fajtától függetlenül. Simán beengedtek, ha hozzájuk mentem, ismertek is, mert hetente megfordultam náluk, de amint bezártam magam mögött az ajtót és elsétáltam a kutyák mellett rá vetették a lábamra magukat, pedig a gazdi mindig ott volt, hiszen ő engedett be.

Ha teljesen őszinték akarunk lenni, a hamis kutyannyit jelent hogy a gazdája nem tudja kontrollálni, így nem megbízható!

Fajtához köthető ez az "állapot" annyiban hogy egyes fajták jobban igénylik az irányítást, erősebb kézzel kel velük bánni, lásd pl: egyes terelő és az őrző-védő fajták.

Ebben a szóban benne rejlik valami kiszámíthatatlanság is: hogy az ilyen kutyánál soha nem lehet tudni. Az is lehet, hogy első pillantásra bizalomgerjesztőnek tűnik, de közben a szeme sarkából a kedvező alkalmat lesi, amikor beleharaphatna az ember bokájába. Főképp a kuvaszról elterjedt, hogy beengedni még csak beengedi az idegent a kapun, de kifelé már nem.

Az ilyen kutyára az jellemző, hogy valójában nem tanítják a házőrzésre. Öröklött területvédő ösztöne (mely az egyes fajtákban, sőt egyedekben nem egyformán van meg) arra készteti, hogy távoltartsa az idegeneket és fellármázza a gazdáját, de nyílt harcba nem szívesen bocsátkozna az emberrel. Éppen ezért többnyire csak ugat vagy morog, de nem harap mindaddig, amíg az ember hátat nem fordít neki. Ez a magyarázat a kuvasz fent említett szokására: amíg a látogató befelé jön, addig szembenéz a kutyával, ám kifelé menet óhatatlanul a hátát mutatja neki. A hamis kutya nem teli pofával fog, hanem inkább csíp, s azután rögvest hátra is ugrik, felkészülve az esetleges válaszcsapásra.

Két eset van: egyik harapós a másik pedig hogy nem jogtiszta.

Az előbbi a valószínűbb ;)

Felénk az a kutya a hamis, amelyik mindenkire acsarog, akit bír, megkap (tájszólás arra, amikor megcsíp a kutya). Mész az utcán, tök nyugisan, egyszer valamék udvarból kiront egy kutya, és lábonharap. Csak úgy, semmi jelzés nélkül. Az is hamis. De az is, amék folyton nekiugrik a kerítésnek, és látszik rajta, hogy széjjelszaggatná az egész világot, ha érné.

Egy része ennek genetikai, de sokkal több ilyen kutya a rossz nevelés áldozata miatt ilyen.