A tengerimalacokból miért hiányzik az az igazi élniakarás?

A tengerimalac prédaállat, és meglehetősen szapora. Ezért intézte így a természet, egy betegség hamar elviszi őket, megelőzvén a túlszaporodást.

Egy kutya a táplálékláncban magasabb helyet foglal el, tehát bizonyos szempontból fejlettebb, a betegségekkel is jobban megküzd.

Nem tudom, ez így leírva mennyire logikus, remélem érted, mire akarok kilyukadni.

Szerintem ez nem igaz, legalábbis én nem ezt tapasztaltam

A mi malinkban hihetetlen életerő van. Már írtam itt is másik kérdésre válaszolva, hogy volt stroke-ja, akkor azt hittem már nem lehet megmenteni, nem tudott megállni sem a lábán, eldőlt, nem tudott enni. Aztán elvittük orvoshoz, és már az első szuritól jobban lett, aztán etettem, hidroterápiáztam, sokat simiztem. Ahhoz képest, milyen állapotban volt, nagyon gyorsan teljesen helyre jött.

Az hogy majd egy hete van vele probléma, és még nem gyógyult meg, nem azt jelenti, hogy nem fog vagy nem akar. AZ még nem sok idő. A miénknek volt talpfekélye is, kb. 1,5 hónapig mézterápiáztuk, ami azt jelnti, hogy 2-3 naponta kentük mézzel és kötöztük a talpát, ami az elején nem volt épp fáklyásmenet, mert eléggé tiltakozott.

Nyilván a gyógyulás nagyban függ a betegségtől is, ha mondjuk számtalan daganata van, nyilván rosszabbak az esélyei, mintha mondjuk túlnőtt a foga, levágod, aztán már semmi baja.

De szerintem egy állat esetében sok múlik a gazdin is. Ez alatt nemcsak azt értem, hogy a gazdi elviszi orvoshoz, eteti, fizikailag gondoskodik róla. Szerintem sok függ attól is, hogy mi van a gazdi szívében.

Ne úgy fogd fel, hogy gyötrődünk vele, hanem úgy, hogy ő most a Te/Ti gondoskodásotokra szorul, szüksége van a szeretetetekre. Legyél vele türelmes, és ápold teljes szívvel. Én hiszem azt, hogy megérzi azt, hogy Te is akarod, hogy meggyógyuljon.

És most nem bántani akarlak, mert írtad, hogy vittétek orvoshoz, eteted, itatod, szóval törődsz vele, tehát nyilván jó gazdija vagy.

Az meg nekem furcsa, hogy valaki azt mondja, mint az első válaszoló, hogy nem is éri meg gondozni ezeket a beteg kisállatokat, mert csak a szenvedését hosszabbítjuk meg vele. Bizotsan vannak persze ilyen esetek is, ha pl. már daganatos és menthetetlen, fájdalmai vannak, akkor tényleg el kell altatni, mert azzal teszünk neki jót, de most csak azért mert beteg, minek gondozni... úgyis megdöglik.

Ha van egy állatom, azért felelős vagyok, pesze a vadonban természetes kiválasztódással a beteg állat valószínűleg meghal, de ha van egy beteg házállatom az nem ugyanaz, az az enyém, és én vagyok érte a felelős, én vállatam ezt. Amikor magamhoz vettem azt is vállatam, hogy ha beteg, akkor amit meg tudok tenni, megteszek érte. Én mondjuk azt se mondanám az állatomra, akit a barátomnak tekintek, hogy megdöglött... na de már messzire mentem a kérdéstől.

Bocsi, hogy hosszú voltam, remélem, a malackád rendbe fog jönni, és hamarosan nagyokat popcornozik Neked.

Na az enyémekben van élniakarás.

Koraszülöttként születtek fele súllyal,árván maradtak,meg is fáztak,tüdőgyulladás,az egyik ráadásul húzta a lábát születés után,azt hittem megpusztul 1-2 napos korára.

Hát nem.Etettem őket 1 hónapig fecskendővel,úgy harcoltak a kajáért mint ha sose ettek volna (egyedül etettem őket,igy egyszerre csak az egyik tudott enni).

betegek voltak,5 dekásak (10 deka az átlag születési súly),de nem adták fel,nyüszitettek rögtön amint beléjük fért 2 mili tápszer.

az apamalac (ivartalanitott) pedig gondozta őket,jobban mint más anyamalacka,sőt,mai napig jön és harapdál ha veszélyben érzi a kicsiket (múltkor beszorult az egyik kis csöppség,szedtem ki,és visitott közben)

kutyából is van amelyikben nincs élniakarás

hát ige,nem olcsó...2000be volt a 2 malackám,de gyógyszerre a sokszorosa elmegy minden éven

de nekm megéri

és nem 4 évet elnek,hanem legalább 7et ha jól vannak gondozva,vagy többet is