Albert Speer (Hermann Göring után) volt az egyik legmocskosabb bűnöket elkövető náci a nürnbergi per során, mégis elkerülte nem csak a kötelet, de még az életfogytiglani börtönbüntetést is. Ez hogy történhetett meg?

Egy büntetőtárgyaláson nem az számít, hogy ki vagy, hanem hogy mit tettél.

Ahhoz kétség sem férhet, hogy Speer legalább akkor szarházi volt, mint bárki más és hogy nem véletlenül tartozott a náci párt elitjébe. Azonban a TETTEI, amiket büntetni lehet, azok még csak a közelébe sem értek Göring és mások tetteinek. Speer alapvetően csak egy építész volt, semmi több. Persze építészként erősen hozzájárult mindenhez, amit a náci párt szeretett volna elérni, de most gondolj bele, ha valaki gyárt egy fegyvert, aztán azzal a fegyverrel embert ölnek, akkor kit fognak megbüntetni? Azt, aki lőtt, vagy azt, aki a fegyvert gyártotta? Nyilván azt, aki lőtt. Speer a nácik segítéséért megkapta a börtönbüntetést, azonban épületek tervezéséért és építtetéséért nem lehet valakit halálra ítélni, ahogy egyszerű szimpatizáció miatt sem, hiszen a támogatottságuk bőven 30%, egyes források szerint 40% fölötti volt, ennyi erővel a szimpatizáció miatt a német lakosság 40%-át is kötélre kellett volna ítélni.

Az egy botrány, amit ezzel a szerencsétlen építésszel tettek, hogy ártatlanul bebörtönözték a szerencsétlent.

A véreskezű brit, amerikai, orosz tömeggyilkosok meg még csak meg sem lettek vádolva borzalmas tetteik miatt.

Azért az igazság valahol az #1 és a #2 közt van.

Építész volt? Igen. De ilyen erővel Hitler meg festő.

A fegyverkezési programot irányította fegyverkezésügyi miniszterként mikor a háború totális háború szakaszába lépett. Talán soha nem írta le, hogy "dolgoztassatok halálra 10000 zsidót, szlávot stb ezen gyárban". De tudatában volt a kényszermunkások fejadagjaival, munkakörülményeivel, akiket ő rendelt a különféle projektekhez, gyárakhoz.

Közvetlenül talán soha nem adott parancsot emberek megölésére, de közvetetten nagyon is hozzájárult. Ezt egyébként maga is elismerte. A büntetés, amit kapott ennek megfelelő is volt.

A brit "bombázó" Harris több tízezer német civilt öletett halomra. Jutalma kitüntetések és szobor. Elkerülte nem csak a kötelet, de még az életfogytiglani börtönbüntetést is. Ez hogy történhetett meg?

Az utókor megítélése csak attól az egy dologtól függ, hogy a nyertes vagy a vesztes oldalon állt. A nyertes oldalon a tömegmészárosnak is tapsolnak, a vesztes oldalon a besorozott kiskatonát 90 évesen is üldözik.

Ahogy a #3-as írta, nem csak építész volt, aki épületeket tervezett, hanem amikor a háború a kritikus fázisába lépett, Hitler kinevezte a hadiipart irányító miniszternek, azaz nagyon fontos politikai tisztséget kapott, úgy is mondhatjuk, hogy a náci politikai vezetés tagja lett. Habár ez nem jelentette, hogy a hatalma ennek megfelelő lett volna a náci párton belül, mert magában a párton belül sokadrangú személyiségnek számított, amit éreztettek is vele. Viszont magában az állam életében miniszterként fontos szerepe volt abban, hogy a német gazdaság a folyamatos bombázások hatására sem állt le, hanem tulajdonképpen a legvégsőkig folyt a haditermelés. Ezzel nagyon is hozzájárult ahhoz, hogy egyrészt a háborút nyújtsa el, ami 44-re már teljes mértékben csak értelmetlen emberélet pazarlásba, anyai pazarlásba, rombolásba csapott át (nem mintha korábban másképp lett volna ez, de szerintem lehet érteni, hogy hogyan értem), másrészt a németek rémtetteit is meghosszabbította, hiszen a nácik addig tudtak "ténykedni", amíg mögöttük működött egy hadiipar, ami fegyvert és muníciót adott a kezükbe...

Olvastam Speer visszaemlékezéseit, és ő személy szerint nem hiszem, hogy antiszemita lett volna, vagy bármilyen náci gondolatokkal egyébként szimpatizált volna. Inkább arról van szó, hogy adott volt egy fiatal építészmérnök aki nemrég végzett egyetemen, és aki a 30-as években találkozott a nagy vezetővel, a nagy vezető felkarolta, saját építészévé tette, és a fiatal mérnök ebben egy kihagyhatatlan lehetőséget látott. És ez mindennek a kulcsa.

Ha valaki belegondolt már abba, hogy hogyan lehet az, hogy egy ilyen szörnyállam egyáltalán működni tudott, hogy egy ilyen párt mint Hitler pártja, egyáltalán hogyan kerülhetett hatalomra, majd azután hogyan regnálhatott egy olyan nagy múltú és kultúrnép felett mint a német, ahol Göethék, Wagnerek, Kanték és mindenféle zeneszerzők, filozófusok, írók, költők működtek korábban, akkor erre Speer a válasz. Mert ő tulajdonképpen azt csinálta, mint a németek milliói ebben a helyzetben, csak ő "nagyban".

Az ember ugyanis mindig a saját egzisztenciáját nézi, alapvetően a megélhetés, a karrier és a hírnév az, ami mozgatja. És az életnek vannak olyan helyzetei, ahol dönteni kell, hogy a hírnevet, a megélhetést választjuk, vagy azt mondjuk, hogy "ez nem helyes, ez nem erkölcsös, és bármilyen vonzó az ajánlat, ebben én nem veszek részt". És ez az, amiben Speer megbukott. De megbukott ebben az egész német nép, csak nem mindenkinek volt lehetősége annyira a tűz közelében lenni mint Speernek. Mert sokak számára úgy vetődött fel a kérdés, hogy oké, egy hivatalnok vagyok, vállaljak hivatalt ebbe a náci államban? El kell tartanom a családomat... Vagy egy énekesnő számára úgy vetődött fel, hogy "Elmenjek énekelni a náci tiszteknek és szórakoztassam őket? Hiszen eddig is ugyanígy szórakoztattam az embereket, lényegében ugyanazt csinálnám. Dönthetek úgy, hogy nem, de akkor mehetek krumplit szedni..."

Az emberek többsége ilyenkor mindig azt az utat választja, ami anyagilag a biztonságosabb út, és nem gondolkodik el, hogy helyes-e, amit csinál. Inkább megmagyarázza magának, hogy helyes, mert különben hogy tartaná el a családját? És ezzel a kérdéssel milliók szembesültek, és milliók buktak el erkölcsileg.

Speer naplóját olvasva is ugyanez a dilemma jött elő állandóan, mert Speer szinte végig mentegette magát, de ez ugyanolyan izzadtságszagú és átlátszó volt, mint a fiktív példában az énekesnő magamentegetése, hogy mehet krumplit szedni ahelyett, hogy azt csinálná, amihez ért és szeret...

De az a nagy büdös igazság, hogy a nagy és tiszta emberek ilyenkor elmennek inkább a földre és kaparják ki onnan a krumplit, inkább, mint hogy bármiben részt vállaljanak, ami egy ilyen rendszer működését elősegíti. És a német nép ilyen értelemben volt bűnös, Speer is ilyen értelemben volt bűnös, és most valaki gondolhatja azt, hogy ezek csak erkölcsi kérdések, és a jogszabály nem tudja konkretizálni ezeket mint tényállásokat, viszont mégis ez a döntés, milliók erkölcstelen döntése vezetett milliók halálához, mérhetetlen pusztuláshoz és gyilkoláshoz. Speer esetében az ő személyes döntése, hogy Hitler mellett látta a karrierjét, hogy nagy építész lehet, vezetett ahhoz, hogy a háború végső fázisában gazdasági miniszter lett (Hitler ugyanis felismerte, mennyire tehetségesen tud szervezni), csakhogy Speer itt is büszkén emlegeti a maga helytállását, hogy már romokban állt az egész ország, de az ő ténykedésének köszönhetően a hadiipar mégis működött. Igen, ez nagy teljesítmény valóban, de éppen ebben van az emberi bukása, az ő bűnössége, hogy ebben is csak a saját ambícióját magasztalja, azzal már nem törődik, hogy tulajdonképpen éppen ő adta a legvégsőkig a nácik kezébe a fegyvert, hogy folytatódjon minél tovább a gyilkolás és a rombolás...

Speer azért egy negatív példa, mert ez az opportunizmus az ő esetében nagyon világos és érthető példaként áll előttünk. De tulajdonképpen a mindennapi életben is folyton előjön ez a kérdés, hogy a könnyen járható anyagi haszon után futunk vagy képesek vagyunk visszautasítani, ha erkölcstelen? És nagyon sok ember megbukik ezen, tulajdonképpen az emberek 1-2%-a, aki nem. Sokak még csak addig sem jutnak el, hogy egyáltalán a kérdés megfogalmazódjon bennük.