Mi az a dolog, ami jelenleg a leginkább nyomaszt téged?

Mennem kéne vissza dolgozni gyedről, de a cégemnek betett a covid nagyon, jelezték is, hogy bár visszavesznek, hogy kötelező, megtartsni nem tudnak.

Nem tudom, hova vesznek fel dolgozni 2 kicsi gyerekkel úgy, hogy még hozni-vinni is tudjuk őket... :/

Az előttem álló hét.

Az öregedés.

Ezek megoldódnak.

Pénz.

Szerelem.

Ezeken még dolgoznom kell. Bízom benne, hogy meg tudom oldani.

Lehet többet is írni egyszerre?

Ha igen:

nincsen szociális életem, és bár jócskán ludas vagyok én is ebben, nemcsak rajtam bukott el a dolog. A barátok is hiányoznak, bár egyikükkel pár hete sikerült újra "felvenni a fonalat", és azóta többet találkoztunk, több programunk volt, mint az azt megelőző talán 2 évben. És már szervezzük is a következőt.

Párkapcsolatom sosem volt még, és egyre inkább érzem is a hiányát, valamint bánt is, hogy konkrétan 0 tapasztalatom van ilyen téren.

A jövőtől is félek. A politikai elit széthordta az országnak járó pénzeket, államosította a még épphogy működő dolgokat, lerombolta az ország többi részét, és napról-napra azt érzem, nekem itt nincs jövőm. Egyszerűen nem tudom elfogadni, ami ebben a putriban megy, és végtelenül lehangol. Meg az is, amivel mindennap szembesülök az utcákon, boltokban, tömegközlekedésen, egyéb helyeken: hogy milyen rossz állapotban vannak az emberek, főként mentálisan.

Ha nem:

a fentiek mellett is jelenleg a szakdolgozatom mondanám, mert úgy érzem, most erre volt a legnagyobb hatásom, ez az, ami leginkább rajtam múlt. Nem vagyok megelégedve a munkával, amit kiadtam a kezeim közül, úgy érzem, a végére elfogyott a szufla, és összecsaptam. Pedig nem csupán csak átszenvedni szeretném magam egy elégségessel, hanem mesterre is szeretnék menni. És ez most nem a szokásos, "maximalista vagyok, mennyivel jobb lehetett volna!" mantra, hanem, tudom, hogy ennél több is lett volna bennem, de nem tettem magam oda kellően, és csalódott vagyok.